Nicole: Magamért szavatolok!

- PészM

Ha azt mondjuk, hogy transzvesztitának lenni szakma, akkor Nicole, a férfitestben élo díva igazán kiviszi a not a színpadra. Láttuk. A produkciót is, ot is. Interjú.

Nicole még decemberben vett le a lábamról, mikor egy lánybúcsún tátott szájjal figyeltük ot a színpadon. Míg a transzvesztita kollégák-kolleginák önironikus produkcióikkal velünk nevettek magukon, addig Nicole igazi, vérbo karnevált varázsolt a bárba a másodperc törtrésze alatt. Érdekelt, hogy mit gondol errol a furcsa kontrasztról, hogy csak az alkalom szüli-e a dívát, és miért lehet, hogy annyira toronymagasan kiemelkedik a pályatársak közül… Szóval hogy mi a titka ennek a hamisítatlan profizmusnak.

Nicole: - Ha azt mondjuk, hogy transzvesztitának lenni egy szakma, akkor annak nagyon sok al- és mellékága van. Hogy egy eloadó mennyire veszi komolyan magát a produkcióban, amit csinál vagy éppen megél, az sok minden függvénye, például a musorszámé. Hiszen sokan úgy határozzák meg a transzvesztitát, mint egy olyan férfit, aki noi ruhába bújik, eload egy not, de kikacsint a szerepébol. Ez is egy része ennek a szakmának – ahogy mondtam: számtalan szegmense van. Rám kifejezetten nem ez a típusú eloadásmód a jellemzo, de elofordul olykor, ha a produkció éppen ezt kívánja meg. Én jobban szeretem a NOT kivinni a színpadra.

Az utóbbi idoben több népszeru tévémusorban is szerepeltél. Mennyire érezted, hogy gúzsba kötnek a sztereotípiák, és mennyire feleltél meg ezeknek?
- A Hal a tortán adásaiban kifejezetten törekedtem arra, hogy teljesen kiaknázzam ezt a klisét. Nyilván azért is, mert a musorban ilyen még nem volt, tehát úttöro vállalkozásnak számított a maga módján. A külsoségekre nagyon figyeltem, ez igaz, de hát a személyiségem olyan, amilyen, abban semmi trükközés nem volt. Ilyen vagyok. Ettol függetlenül ez nem olyan volt, mint egy színpadi eloadás, hiszen a musorban sokkal inkább érvényesülhetett a saját egyéniségem, míg a show-ban az ember azért alá van rendelve a produkciónak.

Hogy érzed, mekkora felelosség volt a válladon, és ez mennyiben nehezítette meg a dolgodat – nyomasztott-e egyáltalán?
- Nézd, én magamért szavatolok. Amirol te beszélsz, az bennem nem volt meg. Legalábbis a musor elott és alatt nem. Aztán számos olyan visszajelzés érkezett és érkezik a mai napig, hogy párbeszédeket sikerült elindítani ezzel, volt, aki nagyon szimpatikusnak talált, és így vált a saját családján belül nyitottabbá és elfogadóbbá a témában. De nekem ez csak utólag esett le.

Akár a tévészereplésektol is eltekintve: szerinted ez bátorság? Vagy csak a muvészi megmutatkozás, a szereplési vágy ennyire eros benned?

Borsa: - De mégis, ez minek a függvénye? Hogy mennyire eros az illeto noi identitása? Vagy egyszeruen csak jobb színész vagy?

  - Nem, ez arról szól, hogy mit szeretnél megjeleníteni. Az elgondolástól függ minden, hiszen a sminkkel már karaktert formázol. Függ attól is, hogy milyen mimikát használsz, amivel éppen erosíted vagy tompítod. Sokszor már a ruhaválasztásnál eldol minden: hogy komikusabb vagy dívásabb leszel-e.

Képzett és gyakorlott sminkes vagy. Praktikus okokból?
- Részben igen, de más sminkesnek lenni, és más színpadi sminket készíteni.

Miért, titeket nem sminkelnek ki eloadás elott?
- Nem hát. A sminkjét mindenki maga csinálja. Hiszen attól függoen készíti el, hogy mit visz ki a színpadra. Ha például öregíteni vagy keményíteni akarom az arcom, akkor abba az irányba kell elvinni. Fontos tudni, hogy a saját arcodat hogyan lehet pozitív vagy negatív irányba torzítani. Ez maximálisan személyre szabott és egyéni dolog.

Te ezekbol a munkákból is élsz, vagy ez csak szerelem, hobbi?
- Nekem minden munkám szerelem. 18 éves korom óta fotózok, a sminkelést négy éve csinálom, és tíz éve dolgozom transzvesztita eloadóként, azaz tíz éve élek ebbol is.

- Lehet, hogy csak vakmero vagyok… Sajnos mostanság egyre nagyobb teret hódítanak a minél szélsoségesebb eszmék. Persze a bátorság és a vakmeroség nem ugyanaz. De igazából az van bennem, hogy ha meghívnak, mert úgy érzik, hogy van ennek létjogosultsága, és kíváncsiak rám, akkor örömmel elvállalom az ilyen felkéréseket. De nagyon kritikus vagyok magammal minden szempontból. Többek között ezért is utálom magam visszanézni – az már mindig egy másik keret.

Neked ki A FÉRFI és A NO? De Monroe-t nem ér mondani… csak az élo felhozatalból!
- Olyan nincs, hogy nem játszik! Azért nem tudok mást mondani, mert én mindent tole tanultam, egyrészt. Másrészt pedig, ha megnézed, mindenki vagy Monroe, vagy Dietrich köpönyegébol bújt elo. Minden sztár az egyikhez vagy a másikhoz nyúl vissza máig is. Nem zárjuk ki. Szóval Monroe.

De mondjuk Madonna-fan vagy?
- Bírom Madonnát, de o is – a saját személyiségét és arcát hozzáformálva –folyamatosan újraértelmezi Monroe-t.

És pasiba'?
- Most inkább külsot vagy inkább kisugárzást nézünk? De ha összetesszük, és a nagy egészet nézzük, akkor… Brando. Az újabbakból talán Hugh Jackman.