A romantika
Az európai romantika
- a szó jelentése: regényes [roman, a középkorban kalandos vagy szerelmi történet]
- tudatosan fogalommá Németországban vált a kifejezés
Időhatárai: a 19. század első felében uralta az európai művészetet
- első korszak: 1810-es évek, második korszak: 1820-as évek
Sturm und Drang – előromantika – szentimentalizmus
1830: Victor Hugo: Hernani, Stendhal: Vörös és fekete
Németország: Novalis, Heine
romantikus regények: E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép
A romantika alapvonásai
a) fokozott érdeklődés a történelem (középkor) iránt [pl.: Walter Scott regények]
b) nemzeti érzés, önazonosság, az egyszerű nép és művészete [Johann Gottfried Herder: Népdalok]
c) vonzódás a szokatlanhoz, különöshöz, egzotikushoz, távolihoz
az író a fantázia világába menekül a kiábrándító valóság elől
a mű távoli, mesés vidékekre vezeti az olvasót [Jókai: Az arany ember]
d) nem ismer korlátokat és szabályokat, ő maga a legfontosabb [individum, énkultusz]
nem léteznek műfaji határok, értékké válik ezek ötvözése
drámák: 3-as egység szabályának semmibe vétele, Shakespeare a példakép
e) festészetben, irodalomban fontos a táj megjelenítése
klasszicizmus: emberi tudatnak rendelte alá a természetet, most a természetességet, elvadultságot imitáló angolkert divatja a természetben való harmonikus feloldódás vágyát jelzi
f) regény, fekete-fehér emberábrázolás, váratlan fordulatok, ellentétek
Romantika a társművészetekben
- szobrászat: érzelmek, indulatok kifejezése [Izsó Miklós]
- festészet: fény-árnyék hatás, élénk színek, mozgalmasság, megmutathatóvá válik a borzalmas, groteszk, csúf
[Theodor Géricault – A medúza tutaja , Eugene Delacroix – A khioszi mészárlás]
- zene: gazdag fantázia, belső én megjelenítése
[Liszt Ferenc, Verdi, Schubert, Chopin, Wagner]
Szimbólumok
- kék virág: vágy, szerelem, elérhetetlen, titokzatos, elvágyódás
- vándorlás/utazás
- tükör: tudatalatti
- hasonmás: Doppelgänger
- éjszaka
A romantika középpontjában a művészi szabadság kultusza áll. Érzelmi telítettség, fokozott líraiság jellemzi. A gondolatot nem a meglévő formákba kell beleerőltetni, hanem a gondolat, az érzelem teremi meg a maga külső formáját -> merev műnemi és műfaji határok elmosódnak, új műfajok születnek [drámai költemény]. A romantikus művészet célja a tökéletes műalkotás létrehozása. Mivel ez nem érhető el, gyakran hagyják töredékben műveiket. A romantikus művész [vátesz] vezeti a népet. A Kelet-Európai romantika összefonódik a szabadságharcokkal, politikaivá válik.
Az angol romantika
George Byron [1788-1824]
- szegény és züllött család fia, sánta, félárva, 10 évesen nagy vagyont és lordi címet örököl
- ifjú főnemesként Dél-Európában utazgatott, verses életrajzban megírta élményeit [Childe Harold zarándokútja]
- híres költővé vált
Művei: Kain – arisztokratikus forradalmár, dráma
Don Juan – társadalombíráló szatíra, verses regény
Childe Harolde búcsúja
- balladaszerű betét az első énekben, foglalata a byroni életfilozófia, cinikus főhős inasával fölényeskedik
- nem kötődik senkihez, magányára, otthontalanságára büszke, szerinte ez e férfias magatartás
- nincs hűség, a női nem csalfa
- nem kíváncsisága hajtja, hanem az unalom
- embergyűlölet, világfájdalom, életuntság [spleen] Európa-szerte divattá vált [pl.: Anyegin]
Shelley: Óda a nyugati szélhez
- terjedelmileg hosszú, 5 kisebb egységre van tagolva
- áthajlások [en jam bement]
- a nyugati szél a szabadság megtestesítője, tengereken átfúj, földrészeket bejár, mindennek szemtanúja
- a költői én számára irigylésre méltó, vágyott, a romantikus elvágyódás motívumát látjuk
- sokféle érzés/lelkiállapot kapcsolódik össze
- műfaja: rapszódia, kevert érzelmi hangulat jellemzi
Keats: Óda egy görög vázához
- műfaja óda [fenséges, magasztos hangvételű, himnusszal rokon műfaj]
- alaphelyzet: a költői én egy antik görög váza képeit próbálja értelmezni
1. kép: tájkép, női alakokkal, hangszerekkel
2. kép: egy ifjú éppen meg akar csókolni egy lányt
3. kép: sípját fújó pásztor
4. kép: oltár előtt áldoznak
5. kép: Keats összegez: a művészet időtlen, örök voltát helyezi előtérbe: „A Szép igaz, s az Igaz: szép!”
A francia romantika
- sokkal inkább erősebb volt a megelőző stílus, ezért nehezebben alakult ki
- egzotikum iránti vonzódás, helyszínek hangsúlyozása, középkori érdeklődés
- szókincs merész kibővülése
- a francia romantika kezdete: 1830 – Victor Hugo: Hernani
Alphonse de Lamartine: A tó
- a természeti leírásban bővelkedő vers központi gondolata az idő múlása
- a költői én egy emléket idéz a tóparton, amikor még a szeretett kedvessel járt ott
- az érzelmi zaklatottságot a mondatok modalitása is jelzi
Victor Hugo
- Hernani
- A párizsi Notre Dame
- A nyomorultak:
- főhős: szökött fegyenc, Jean Valjean új életet kezd -> Madeleine apóként felvirágoztatja egy kisváros feketegyöngyiparát (csalással)
- mást akarnak felelősségre vonni helyette, a gyáros polgármester feladja magát
- újabb szökés: magához vesz egy lányt, Cosette-et
- a lány rajongóját, Mariust is megmenti a párizsi felkelés idején: csatornákon át cipeli az eszméletlen, sebesült forradalmárt
Az amerikai romantika
Edgar Allan Poe
- Amerikában élt, de többször járt Párizsban is
- költeményeiben a lélek világát jeleníti meg
- hajlik a misztikumra, halálfélelemben élő bűntudatos ember volt
A holló
- önelemzés, a belső világ látványos megejelenítése
- mítoszteremtés, vibráló feszültségű, sejtelmes költemény
- a vershelyzet tisztázatlan: látomás és vízió keveredése
- impresszionista, szimbolista költők elődjüket látják benne
Az orosz romantika
Puskin: Anyegin
- verses-regény, műfajkeveredés, spleen
A magyar romantika:
Regényirodalom
A 19. század második felének meghatározó műfaja a regény. A regény az epika műnemébe tartozik, terjedelme alapján megkülönböztetünk nagy és kisregényt. Témája alapján lehet
a) kalandregény: több kaland, ezekből néhány elhagyható anélkül, hogy a mondanivaló megváltozna, jellemfejlődés nincs
b) fejlődésregény: a főszereplő jelleme a regény történése során változik
c) lélektani regény: nem a külső történés a fontos, hanem a belső lelki változások
Jókai Mór: Az arany ember
- Tímár Mihály, Krisztyán Tódor, Noémi, Tímea, Kacsuka Imre, Ali Csorbadzsi
Romantikus magyar drámák
Katona József: Bánk bán
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
- drámai költemény, filozófiai mondanivaló
- Csongor az élet értelmét kereső ember
- tükördramaturgia (Csongor-Tünde és Ilma-Balga)
- hármas út (kalmár, fejedelem,tudós)
Madách Imre: Az ember tragédiája
- hegeli dialektika, alapeszmék egy korban, Ádám és Lucifer, 15 szín
- drámai emberiség költemény, filozófiai dráma