Ady Endre élete
- született: 1877, Érmindszent
- Ady Lőrinc és Pásztor Mária (papleány)
- kisúri öntudat
Iskolák
- Nagykárolyi piarista gimnázium
- Zilahi Református Kollégium
- Debreceni Jogakadémia (nem fejezi be)
- 1899. első kötet Versek címmel
- Csokonai a példakép
- Nagyváradon dönti el véglegesen, hogy nem tér vissza a jogi álláshoz, hanem újságíró lesz
- 1903: Diósy Ödönné Brüll Adél, Nagyvárad
- 1905 - Budapestre költözik, Budapesti Napló munkatársa
- 1912 április: szakítás Lédával
- 1914: Csucsára utazik, Boncza Berta (Csinszka), egy évvel később esküvő
- 1919. 01. 27. szanatóriumban meghal
Nyugat első nemzedéke (Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Szép Ernő, Kaffka Margit, Csáth Géza, Juhász Gyula)
újszerűség: szimbólumok, magánmitológia
Ars poetica: magyar lét problémái, mégis-morál: kemény, büszke, dacos akarat
Kötetei:
Versek (1899)
Még egyszer (1903)
Új versek (1906. február)
Vér és arany (1907 – Baudelaire Romlás Virágai c. kötetét utánozza)
Az Illés szekerén (1908. december második felében adják ki, 1909-es évszámmal)
Szeretném, ha szeretnének (1909. december közepén teszik közzé, 1910-es évszámmal)
A Minden-Titkok versei (1910. december közepe)
A menekülő Élet (1912. január vége)
Margita élni akar (verses regény; 1912.)
A Magunk szerelme (1913. március vége)
Ki látott engem? (1914. február vége)
A halottak élén (1918. augusztus eleje)
Az utolsó hajók (posztumusz, 1923.)
1., Ady témacsoportjainak ismertetése
Ady Endre a magyar irodalom szempontjából rengeteg jelentős verset írt. Köteteiben különböző témaköröket találhatunk, ciklusokban elkülönítve. Minden ciklus élén áll egy vers, s ez Baudelaire hatásának tudható be.
Ady költészetének egyik csoportja a szerelmi lírája. Két részre osztható, vannak a Léda-versek (mint pl. Héja-nász az avaron, Lédával a bálban, Elbocsátó szép üzenet) s a Csinszka-versek (Őrizem a szemedet, De ha mégis?, Nézz, Drágám, Kincseimre). A Léda-verseket Diósy Ödönné Brüll Adélnak címezte, hatalmas szerelem s áhitatos életvágy szólal meg bennük. Nincs az örömnek egyetlen tiszta hangja, s mintha s szerelmesek mögött mindig ott állna a halál. A Csinszka-versek címzettje Boncza Berta, ezek a költemények jóval egyszerűbbek.
Létharc és halálversek: betegség, pénzhiány (Az ős Kaján, Harc a Nagyúrral, Kocsi-út az éjszakában)
Istenes versek (Álmom: az Isten, Hiszek hitetlenül Istenben; a Sion-hegy alatt)
Magyarság versek (nekünk Mohács Kell; A föl-földobott kő)
Ugarversek (A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája, a Tisza-parton)
Kurucversek (Sípja régi babonának; Bujdosó kuruc rigmusa)
Háborúellenes költészet (Emlékezés egy nyár-éjszakára; Ember az Embertelenségben, Az eltévedt lovas)
2., Ady költészetének jellemzése, újszerűsége
Ady a Nyugat első nemzedékének kimagasló tehetsége volt. Sok újdonságot tartalmaznak kötetei, mely miatt támadni is kezdik a hagyományosabb értékrendűek. Egyszerre vádolják erkölcstelenséggel (szerelmi líra), érthetetlenséggel (szimbólumok) és hazaárulással (magyar sorsról írt versek miatt). Előszeretettel használ szimbólumokat, jelképeket, melyeket többnyire nagybetűvel ír. Alkalmaz tradicionális jelképeket, mint például az Ősz az elmúlás, de alkot újakat is, magánmitológiát teremtve vele (Kaján). Arc poeticája, azaz költői hitvallása a Góg és Magóg fia vagyok én. Néhol a szecesszió és az impresszionizmus jegyeit is megfigyelhetjük verseiben. Munkássága alatt minden évben megjelentetett egy kötetek, melyek közül a 3. a legjelentősebb, az Új versek címet viselő. Azonban a Még egyszer s a Vér és arany kötetek sem elhanyagolhatóak. Kötetén belül tematikai csoportokat, ciklusokat találhatunk. Baudelaire hatása, hogy minden kötet élén helyet foglal egy vers.
3., Kurucversek
Ady kurucverseinek alapja a kuruc-mítosz. A 19. század végén, 20. század elején a romantika betörése után próbálták heroikussá tenni a múltat, s a kuruc balladákat gyakran romantikus, fiktív vonásokkal fűszerezték. Szerepjátékra épülnek, a tragikus múltat és jelent mutatták be a magányos, reménytelenül lázadó ember vádló keserűsége megszólaltatásával, azonban a csüggedtség mellett ott az elszántság és helytállás is.
A kuruc költemények a magyarság-versek rokonai. Egyik, ebbe a csoportba tartozó verse a Bujdosó kuruc rigmusa. A bujdosó sorsot állítja szembe a lengyelországi meneküléssel. A fájdalom, kisemmizettség, elhagyatottság egyszerre szólal meg a reménnyel, lehetőségekkel. A költő belefáradt a meggyötört világba, s legszívesebben maga mögött hagyná hazáját, új életet kezdve. Archaizáló líra szerepdal.
Másik kuruc-verse a Sípja régi babonának. A vers alaphelyzete, hogy egy bujdosó magyar elhagyni készül hazáját. Mint a fent említett vers, ez is szerepjátékon alapszik. Az első versszak egy vásári forgatagot ábrázol, a másodikban a címadó sípszó szólal meg. A harmadik strófában rokongondolatokat találhatunk a Nekünk Mohács kell című verssel. Antihimnusz, a magyarság jelentése elmarasztaló. A vers keserű búcsúsorokkal zárul, s a lírai én véglegesen elhagyja hazáját.
4., Háborúellenes költészet
1914 júliusában kitört az első világháború, s ettől kezdve Ady költészetének középpontjába a magyarság féltése került. Apokaliptikus képek sokaságban jelenik meg az értelmetlen, egész emberiséget fenyegető öldöklés.
Ady legismertebb háborúellenes verse az Emlékezés egy nyár-éjszakára. A halottak élén címe kötetben található, s a címben említett nyári éjszaka a világháború kitörésének napja, melyet a vers fiktív énje emlékként idézi meg. Kulcsmondanivalója a refrénben mindig visszatér. Rapszodikus jellegű, baljós előjelek sora található benne. Ady a háború hatását embertelenségnek látta, s az ominózus éjszaka a teljes értékpusztulás tragikus megérzését sugallja. Megjelenik benne egy hold-motívum, szürreális víziók, látomások következnek. A záró kép a világháború végének várása.
Másik, e ciklusban elhelyezkedő költeménye az Ember az embertelenségben. Metonímiával indít, azaz több érzékszervre ható hasonlattal. A cím értelmezését az utolsó sorok teszik lehetővé: nem más, mint a költői én a háborúban. Ez is rapszodikus mű, jellemzője a váltakozó költői lelkiállapot.
Az eltévedt lovas c. művet is ide lehet sorolni. Maga a cím többrétegű szimbólum, az eltévedt lovas az emberiség útvesztése a háborúban. A vers hangulata félelmet sugároz, kísérteties. Rokonságot mutat az ugarversekkel, víziószerű a táj. Nincs konkrét idő és helymegjelenítés, mely egyetemes mondanivalóra utal.
5., Létharc és halálversek
- Vér és arany kötet
- önéletrajzi szimbólumok: pénzhiány, betegség
- Párisban járt az Ősz: A tájversekkel is rokonságot mutat, stílusát tekintve impresszionista vers, hiszen a pillanatnyi látványt tárja elénk. Múlt idővel indul, emlékeket idéz fel. Hangulatilag két részre tagolódik. Habár már az első strófában megjelenik az eltávozás leheletfinom sejtelme, az ősszel való találkozás csak a vers második felében válik tragikus élménnyé. A belső rettenet kivetítődött a külvilágba. A Nyár, mint az élet szimbóluma észre sem vette, meg sem hallotta a halál sugallatát, az ősz pedig gúnyosan visszakacagott. Az élet értelmét kereső ember eljut a megsemmisülés tragikus felismeréséig.
- Az ős Kaján: A Kajánnak nevezett alak a versben nem valós személy, a költő teremtette, ezzel magánmitológiát alkotva magának, s egy mitikussá növesztett démonikus figura. Az egyetemes gonoszt jelképezi, aki mindig volt, és mindig jelen is lesz. Ady belső küzdelmét jeleníti meg, a harc a lelkében zajlik a jó és rossz énje között. A vers egy drámai monológ, a költő érvel, kér, de hiába, Kaján erősebb nála. Tartalmaz önéletrajzi elemeket, s az utolsó versszak a költő halála.
- Harc a Nagyúrral : Magát a Nagyurat a költő disznófejű, érzéketlen, könyörtelen, vinnyogó szörnynek ábrázolja. Harcuk a zúgó élet partján, a lét és halál mezsgyéjén, alkonyatkor játszódik. A vers különböző fokozatokból épül fel. Először a félő lírai én hízeleg és felajánlja tehetségét a Nagyúrnak az általa birtokolt arany megszerzése érdekében. Mikor ez hiábavalóvá válik könyörögni kezd, érvel, s végül megkezdődik a harc a kitágított idődimenzióban, hogy érzékeltesse a küzdelem végtelenségét. Ez a harc azonban nagyon egyenlőtlen, a költői én szinte tehetetlen. Önéletrajzi elemeket tartalmaz, az arany a pénzhiány szimbóluma, mely Ady pénzügyi helyzetére utal.
- Kocsiút az éjszakában: Halálvers. Szimmetrikus szerkesztésű. Csonka hold szimbólum – a kör a teljesség szimbóluma. A 20. század elején elveszítette az ember a biztonságérzését – a hit, felbomlottak a falusi közösségek, társas magány, élettempó felgyorsulása, tudomány-technika fejlődése követhetetlenné válik. Ez a vers alapérzése. Szövege puritán. A szekér a halálba megy.
- kétségkívül ezek a legnehezebben értelmezhető versek
- Párizs luxusában döbbent rá a maga szegénységére
- szemében mindenható hatalommá vált az arany, ezért is mitizálja verseiben a pénz, az arany mindenhatóságát
- a költő 1919-ben tüdőgyulladás miatt meghal
6., Ugarversek, magyarságversek
- újfajta, kritikai jellegű nemzetszemlélet, hazaszeretet, amelyben egyszerre adott volt a szeretet gyengéd és bírálat indulatos érzése.
- A magyar Ugaron: a költői én szemében a táj elátkozott, elhagyatott és pusztulásra van ítélve. A szimbólumba átváltó metaforák nem vizuálisan elképzelhetőek, sokkal inkább szürreális, látomásszerű képek sora. Sok ellentétet találhatunk benne, mint például az elvadult táj, szemben a szent humusszal, szűzi földdel. A képek és jelzők nagy lehetőségekre, a föld termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítő, kopár valóság leverő élményét fejezik ki. Az 1-2 versszakban még egyes szám első személyű, a lírai alany aktív, cselekvő. A 3-4 versszakban már az Ugar válik cselekvővé. A vers végén a kacagó szél ironikusan fejezi ki a vad mező győzelmét.
- Hortobágy poétája: a művész tragédiájáról szól. Itt is ellentétekre épülő szerkesztésmód uralkodik. A természet tünékeny jelenségei, az alkonyatok és délibábok elbűvölik s foglalkoztatják a költőt. Azonban az első versszakban már feltűnik az elkerülhetetlen bukás. Önmagát egy csordát őrző parasztnak ábrázolja, aki kiemelkedne a tömegből, de a többség győz, s ténytelen beolvadni az egyszerű, piszkos gatyás emberek közé. A művészet itt megsemmisül, hiszen senki nem tart igényt rá. A vers végén a szemlélődő lírai hős cselekvővé válik, mikor hasonul környezetével. Ezzel teljesedett be a művész-tragédia.
- Nekünk Mohács kell: Rájátszik, evokál a himnusz első sorára. Azonban fordítottan, hiszen nem áldást, hanem éppenséggel verést kér Istentől a magyar népre. Mindezt szenvedélyes, izgatott mondatokban, sértő hangnemben teszi. A nemzetostorozást egyben önbírálatként formálta meg a költő. Ady kétségbeesetten vívódott ugyanúgy, mint egykor Berzsenyi, kölcsey és Vörösmarty, a nemzethalál ijesztő gondolatával. Irodalmunkban az írói hivatás szerves részévé vált a nemzet sorsáért érzett aggodalom, a váteszi magatartás.
- A föl-földobott kő: A címadó metafora a költő hazaszeretetére utal. Önkénytelenség szólal meg benne, s Ady neologizmusát találhatunk benne a „felhorgad”szóban. Szókincse és verselése egyaránt leegyszerűsödik, ismétlések, fokozások találhatók benne. Ha nem is büszkén, ha csak meghasonlottan és szomorúan is, de megvallotta magyarságát, hazája iránti hűségét, népével való azonosságát.
7., Szerelmi líra
- Léda: Diósy Ödönné Brüll Adél
- hatalmas szerelem s áhitatos életvágy szólal meg bennük
- nincs az örömnek egyetlen tiszta hangja, s mintha s szerelmesek mögött mindig ott állna a halál
- Lédával a bálban: Szecessziós vers. Baljós hangulat uralkodik, sejtelmes vízió fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság és szerelem elmúlásának tragikumát. Kétféle szerelem ellentétére épül a vers. Az egyik oldalon ott a víg terem, tavaszi-nyári színekkel, a gyanútlan s szerelmes mátkapárokkal. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság. A forró örömöt a tél hideg szele űzi el, a csond és némaság kíséri a halál-arcú idegeneket. A fiatalok sírva rebbennek szét.
- Héja-nász az avaron: Diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg költeményében. Nem boldogságot, idillt sugallnak a jelképek, hanem nyugtalanságot, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár: egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában. A szerelem útja a Nyárból az Ősz felé tart: a boldogságból a boldogtalanságba, ifjúságból az öregségbe.
- Elbocsátó szép üzenet: A szakítást dokumentáló vers, melyben Ady Lédát vádolja s bántja, magasabb rendűnek mutatva magát. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé.
- Csinszka: Boncza Berta
- Őrizem a szemedet: ragaszkodás és gyengédség a vers alapérzelme. Párhuzamokat találhatunk benne, mint például kezem, szemem. A gyengéd szerelem hátterében feltűnnek a háború képei. Záróképként halálfélelem: háború, betegség.
- De ha mégis?: 2 téma ötvöződése ez a vers is: a háború és a szerelemé. Az igealakok felszólító módúak, kérést intéznek Csinszka felé. Önéletrajzi elemekkel átszőtt, költői eszközökben gazdag: halmozás, felsorolás, ellentét. Bibliai utalás is található benne: szögek vernek – krisztusi szenvedés – párhuzam a háborúval. Zárókép: vágya, hogy haláláig tartson a szerelem.
- Nézz, Drágám, Kincseimre: bibliai utalással indul a vers: Lázár is éhezett, meghalt majd a mennybe került. A hazaszeretet témáját ötvözi a versben. Található benne egy paradox a búsan büszkén kifejezésben. Időszembesítésen alapul a 3. szakasz. Népes szavak is találhatóak benne, mint például a vóna. Drágám: becéző, gyengéd megszólítás. az „aljas világban” a költő úgy érzi, egyedüli értéke a szerelem. Variáns ismétléssel zárul a vers.