Babits Mihály
- 1883. november 26-án született Szekszárdon.
- Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
- Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta.
- 1905-től kezdte tizenhárom éven át tartó tanári pályáját. Tanított Baján, Szegeden, Fogarason, Újpesten.
- poeta doctus- tudós költő (A latin mellett görögül, franciául, németül, angolul és olaszul is beszélt. rendkívüli intelligenciája miatt nevezték így)
- Eleinte bölcselettel akart foglalkozni, filozófiai ismertetéseket közölt folyóiratokban, műfordításokat készített.
- újtárgyiasság, objektivitás qaí
- Osváth Ernő, a Nyugat főszerkesztője figyel fel írásaira, és ettől kezdve folyóiratában rendszeresen szerepeltette mint költőt és értekezőt. E korai szövegek azt mutatják, hogy Babits Kosztolányihoz hasonlóan vidékiesnek, elmaradottnak: hol nótázónak, hol szónokiasnak érezte a századfordulón divatos költészetet.
- Fiatalos daccal idegen mintákhoz nyúlt, Baudelaire-hez és a XIX. század közepén alkotó angol költők műveihez fordult ösztönzésért.
Babits Mihály elsősorban a gondolati líra terén hozott újat, de széles körű érdeklődése más műnemekben is megnyilvánult. Mindenekelőtt értekező prózáját, irodalomtörténeti, kritikai tanulmányait kell kiemelni, nyelvtehetsége pedig egyik legkiválóbb műfordítónkká tette. Két drámai alkotása mellett életművének szerves része 5 regénye is.
1883-ban született Szekszárdon. Tanulmányait Pesten és Pécsett végezte, 1901-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára. Négyesy László stílusgyakorlatain ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányival. 1900-tól kezdett verseket írni, de nem gondolt nyilvánosságra még. Latin-magyar szakon diplomázott Baján, majd Szegeden tanított. Osvát meghívta a Nyugat szerzői közé, s haláláig a folyóirat munkatársa - szerkesztő, főszerkesztő, tulajdonos - maradt.
Első műveivel a Holnap antológiában jelent meg (1908). A Fekete ország c. versével nagy botrányt kavart, mert Ady: Fekete zongora c. művével egyetemben érthetetlennek találták. 1908-ban Itáliába utazott, és ekkor határozta el az Isteni színjáték lefordítását. 1909-ben jelenik meg első kötete (Levelek Iris koszorújából). 1911: második kötete (Herceg, hátha megjön a tél is). 191b-ban kezdte a Dante-fordítást (Pokol, Purgatórium, Paradicsom). Első korszakára az antik görög irodalom formáinak imitálása jellemző.
Rendkívüli szorgalommal dolgozott, s a háború az „örök költészet szolgálatából” kikényszerítette a politikai küzdelmek színterére: az első perctől kezdve tiltakozott az esztelen vérontás ellen. Szívműködési rendellenességei miatt felmentették katonai szolgálata alól.
Megjelenik harmadik verseskötete, a Recitativ. Ekkor házasodott össze Tanner Ilonával. 1920-ban jelent meg újabb verseskötete, a Nyugtalanság völgye. Gyors egymásutánban jelentek meg műfordításai, köztük Szabó Lőrinccel és Tóth Árpáddal együtt tolmácsolt egy Baudelaire kötetet. 1929-től főszerkesztője a Nyugatnak. Lírájában egyre jobban látszott az egyre pesszimistább világszemlélete, amelyet csak fokozta, hogy gégerákot kapott. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre rajta, miután nem tud beszélni, beszélgetőfüzetén keresztül érintkezik a külvilággal. 1938-ban írta a Jónás könyvét, majd 1939-ben a Jónás imáját. 1941. augusztus 4-én halt meg. Egy verse ürügyén (Játszottam a kezével) hazafiatlansággal vádolták, fegyelmi eljárás indult ellene hazafiatlanság és erkölcstelenség vétkével, majd nyugdíjaztatta magát.
Halálfiai c. család- és nemzedékregényében a hivatalnok-értelmiségi rétegnek a hanyatlását ábrázolja. A húszas és harmincas években is kiadott versesköteteket, s betegsége alatt is rendszeresen dolgozott, megjelentette az Európai irodalom c könyvét.
Egyéni bajok és szenvedések járultak hozzá világképének sötétebbé válásához. A tünetek egyre súlyosbodtak, végül gégerákot állapítottak meg. Végül a betegség legyőzte a nagy költőt, s 1941-ben halt meg Budapesten, a Sieste Szanatóriumban.
Babits korai költészete
1. kötet: Levelek Iris koszorújából
- a szivárvány istennője volt az antik görög időkben
- sokszínű versek kerültek ide, amire utal is a szivárvány
Nyitódarab: In Horatium (Horatio ellen)
- Több ponton rájátszik görög és római műveltségelemekre, a művészeteknek és a művészeknek változnia kell.
- az ókori minták követése és tagadása
- versműfaja: ars poetica
- Horatiotól ered az arany középút (Licinus Murenához), ezt Babits tagadja, ő mindig jobbat akar
Záródarab: A lírikus epilógja
- objektív költő, az individum lényegtelen
- kudarc, mert nem tud objektív költő lenni
- szonettformája van
- metafora: nem tud a saját szemszögén kívül helyezkedni
- omega és alfa: görög abc első és utolsó betűje, társtalanság, magyány
2. kötet: Herceg, hátha megjön a tél is!
Esti kérdés
- híres verse
- Bergson német filozófus időszemlélete hat rá
Messze, messze…
- impresszionista benyomások tájakról
- a nominális stílust használja ezek lefestésére
Fekete ország
- álom, vízió a keret
- a fekete szó ismétlődik monotonon
- komor hangulatú, nyomasztó, minden fekete
1916: Recitatív c. kötet
- témacsoportja a háborúellenes versek
Húsvét előtt
- a feltámadás ünnepe, béke eljövetelét ígéri
- műfaj: rapszódia
- csapongó, ingadozó hangulatú
- expresszív (erőteljes, kifejező) képek, illetve a Malom-toposz, ami evokál a Kalevalára (finn eposz)
- hosszú előkészítő rész, szabadvershez közelítő forma, sok ismétlés, nyomatékosítás (háború, pusztítás, vér, gépek)
- innentől leegyszerűsödik a vers, szinte népdalszerű az utolsó 3 versszak
- Szenvedélyes és hosszabb-rövidebb rímtelen sorokra tagolódik. Ritmusa ideges, nyugtalan.
Fortissimo
- már szinte Adyéval rokon indulatokat fejez ki, amint a háborút eltűrő Istent káromolja.
- A cím egy zenében használatos olasz műszó, melynek jelentése erősebben.
- Előbb az anyákat bíztatja erősebb és erősebb sírásra, hogy észrevegye őket a közömbös Isten és ha ez hiábavaló, majd a férfiak fognak durva káromkodásba és fenyegetőzésbe. De ha ez sem elég, meg kell Őt tagadni és a szavak erejével felkelteni.
- A vers zárása pesszimista önkínzás: nemcsak az Isten érzéketlen, hanem a föld is és minden, csak az ember nem, aki szenved.
- Betiltották a Nyugatnak azt a számát, amiben megjelent, illetve perbe is fogták Babitsot.
Költészete a háború után
Cigány a siralomházban
- a 20-as években lesz az arc poeticája
- strófája az induló, a szecessziós, az „iparművészeti remekeket” alkotó Babits önjellemzése és önértékelése. A versek plaszticitását, személytelen tökéletességét, a lírai én kiiktatására tett kísérletét a bogár-metafora érzékelteti.
- expresszionista próbálkozásairól ír
- a vers tengelye a „ma „ időhatározóval indul
- visszafogottabb, bátortalanabb hang, részvét, együttérzés
- a cigány a siralomházban a költő metaforája. a komor gondolat, hogy a költői szerep csupán az elsiratás, nem tud aktívan segíteni a szenvedőkön.
- közönnyel zárul a vers
A harmincas évek költészete
két nagy téma:- próféta szerep vállalása
- betegség és halál témája
újra és újra felbukkan az irodalomtörténet során, hogy kell-e közügyeket vállalni a művészeknek
(Petőfi: igen, l’art pour l’art: nem, ady. igen, móricz: igen, Babits elutasítja, de muszájnak érzi – Mint különös hírmondó, Jónás könyve)
Mint különös hírmondó
- a költő önmagát a hírmondóval azonosítja, egyetemes emberi értékeket közvetít
- hírmondó közlése
- a hírmondó a költő összekötő múlt és jelen között, feladata az értékek őrzése
Csak posta voltál
- ennek a versnek is témája a költői szerepvállalás
- posta szerep: üzenetek átadása múlt és jelen között
Betegség és haláltudat a versekben
- a témát a halál fenyegető közelsége adta Babitsnak. a költőnek rosszindulatú daganatos volt, ennek hatására kezdett el félni a haláltól
Ősz és tavasz között
- a halál rettenete ihlette
- a vers fontos eleme a példázat, a hasonlatok nem újszerűek
- hagyományos eszköz a refrén alkalmazása
- szerkezetét az évszakváltás rendje szabja meg
- a páros strófák refrénje a középkori haláltánc- versekre emlékeztet
- a kép a szüret utáni ősszel indul, már ide is belecsempészi a halál rémületét, a refrén feljajdulásában összegződik
- a vers végén minden kép a halálra utal
Jónás könyve (1938)
- Bibliai parafrázis, tudatos rájátszás az Ószövetségbeli Jónás történetére, annak újraértelmezése.
- Kiindulópontja a fasizmus előtörése, melynek fő kérdése az, hogy fel kell-e vállalni az írástudóknak/művészeknek az aktuálpolitikai témát a humánum nevében.
- Az első részben az úr Jónást Ninivébe küldte, azonban Jónás „rühellé a prófétaságot”. Tarsisba akar menni, azonban hamar bebizonyosodik, hogy Isten akarata elől nem lehet kitérni. Mikor tengeri vihar tör ki, Jónást kidobják a hajóról.
- A második rész már egy cethal gyomrában játszódik, s Jónás ráébred, vállalnia kell a próféta szerepet. Engedelmes szolgája lesz az Úrnak, s minthogy a cethal betöltötte szerepét, kiöklendezi Jónást. Itt jelentős naturalista jegyek figyelhetőek meg.
- A harmadik részben Jónás készen áll az Úr parancsát teljesíteni, így Ninivébe megy. Három helyszínnel találkozhatunk, a piactérrel, a színészek és művészek terével, majd a királyi palotával. Sajnálatos módon Jónást minden színen kinevetik halbűze és próféciája miatt.
Az Úr azt ígérte, ha nem térnek vissza a niniveiek, 40 nap múlva elpusztítja őket. Jónás ezt a pusztában várja, azonban nem következik be. Itt hangzik el a szállóigévé vált „mert vétkesek közt cinkos aki néma” mondat.
- A negyedik, záró részben Jónás a sivatagban egy tök árnyékában hűsöl, mire az Úr egy férget küld, így a növény elpusztul. Ez egy példázat arra, miért nem pusztította el Ninivét. Szemléletük különbsége az időhöz való viszonyon alapul, Jónás egy emberöltőben gondolkodik, az Úr számára az idő végtelen.
Hangnemek, stílusok keverednek a műben, stílusa archaizáló, helyenként naturalista. Jónás sok esetben groteszk figura. Találkozhatunk emelkedettséggel és hétköznapisággal is. Létezik egy, a Jónás könyvéhez hozzácsatolt rövidebb mű, mely a Jónás imája címet viseli. Lírai hozzátoldás, személyes fohász a beteg költőtől, amikor már nem volt hangja.