Az intertextualitás jelenségének értelmezése irodalmi és nem irodalmi szövegekben

Intertextualitás: szövegek közöttiség, a különböző szövegek közötti hasonlóság, utalás, célzás, azonosság.
Olvasói magatartásként a szöveget értelmezzük, új jelentéseket veszünk észre, a szövegek közötti párbeszédben, interakcióban.
[pl.: Orbán János: Egy ballada redukciója à Arany János: Ágnes asszony]
típusai:

• az idézet (szó szerinti vagy tartalmi)
• Márai: Halotti beszéd
• lábjegyzet: hivatkozás, szómagyarázat, jelzi a forrást, bizonyítékok felsorolása
• mottó: hangulati jelző, kiemelt idézet, felkínálja a befogadónak az üzenet értelmezését

[pl.: Arany:  Toldi à Ilosvai Selymes Péter]

• toposz: közismert korokon átívelő költői kép, világirodalmi vándormotívum

[pl.: ősz – elmúlás, hajó: utazás, állam]

• közhely: sokat idézett, bizonyító erejű szöveg, a használat során elkoptatták

[pl.: Ismerd meg önmagad!]

• rájátszás (allúzió): egy közismert kifejezés új szövegkörnyezetben való felhasználása

[pl.: Walesi Bárdok: „Elhullt csatában a derék” à Petőfi halála]

• parafrázis (átfogalmazás, átdolgozás)

[pl.: Babits: Jónás könyve, bibliai parafrázis]

• archetípus: mitológiai alapmotívum, amely az emberiség kollektív tudatában rögzül

Ezeket az alapfogalmakat gyakran szinonim kifejezésként is használhatjuk: rájátszás, evokál.

[példa még intertextualitásra: Karinthy Frigyes - Így írtok ti]

 

Kapcsolódó feladat: Allúzió, mottó, stb. felismerése.