Stílusrétegek, a tudományos és szakmai stílus

A stílus az a sajátos mód, ahogyan gondolatainkat, közölnivalóinkat a nyelvi eszközök megválogatásával kifejezzük
A stílust a nyelvi elemek kiválasztása és elrendezésük módja alakítja ki. A stílust befolyásolja a kommunikáció minden tényezője : a közlő egyénisége , a közlési csatorna , a nyelvi kód , a közlemény tárgya , célja , műfaja , formája , a közlési körülmények , a beszédtársak egymáshoz való viszonya , a korízlés , a korstílus változása .
Bármely nyelvi elem stíluselemmé válhat. Egy adott nyelvi jelsort különböző tényező(k) tesznek egyedivé , sajátossá .

A stílus alakulását befolyásoló tényezők:
A nyelvi elemek kiválasztását, vagyis a stílus alakulását számos tényező befolyásolja. Közülük a legfontosabbak a következők.
A stílus nagymértékben függ a megnyilatkozás tárgyától, a szövegben kifejezésre jutó tényleges vagy fiktív dologtól. Más nyelvi eszközöket használ például a kutató tudományos eredményeinek ismertetéséhez, és másokat a költő érzelmeinek kifejezésére.
A stílust befolyásolja a megnyilatkozás célja. A tudományos munkák célja elsősorban a kifejtés, a megértés, ezekre tehát az értelmi jellegű nyelvi elemek használata a jellemző; az érzelmi hatásra törekvő szépirodalmi művekben viszont a szóképek, a festői erejű szavak stb. a gyakoriak.
Hatással van a stílusra a kommunikációs helyzet, az alkalom, az, hogy kinek szól a mondanivalónk stb. Más stílusban kommunikál például a tudós az akadémiai felolvasóülésen, mintha népszerűsítő előadást tart.
Befolyásolja a stílust az alkotó egyénisége is. Ha például ugyanaz a tárgya, célja több irodalmi műnek, még mindig lényeges különbségeket találunk kifejezésmódjuk között, s ezt csak az alkotók különböző egyéniségével magyarázhatjuk

A stílusrétegek
A stílus alakulását befolyásoló tényezők azt is eredményezik, hogy a nyelvi kifejezésmódok a társadalmi érintkezés meghatározott területeihez is kapcsolódnak, s így az eltérések ellenére többé-kevésbé azonos vonások is jellemzik egy-egy csoportnyelvi kifejezésmódját. Az így létrejött stílusváltozatok a stílusrétegek. Más szóval: a stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területén jellemzően használt nyelvi kifejezőeszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek összessége.
Irodalmi és köznyelvünkben a következő főbb stílusrétegeket különböztetjük meg:

Írott nyelvi stílusok: 1. Tudományos stílus 2. Publicisztikai stílus 3. Hivatalos stílus 4. Szépirodalmi vagy művészi stílus 5. Levélstílus

Beszélt nyelvi stílusok: 1. Társalgási stílus 2. Szónoki stílus 3. Előadói stílus

A tudományos stílus
A tudomány a bennünket körülvevő világ jelenségeit, törvényszerűségét írja le és magyarázza. Mondataink szerkezete bármilyen lehet, de jobbára egyszerű mondatok és alárendelő összetett mondatok. Közülük a következtető és a magyarázó mondatok szerepelnek a tudományos munkákban. A tudományos stílus nyelve az irodalmi nyelv. Célja a tájékoztatás, nem jellemző az érzelemkifejezés. Szókincsükben gyakran előfordulnak szakkifejezések, igényes, pontos a szóhasználatuk. Sokszor szerepelnek benne hivatkozások (mások kutatási eredményeire) vagy másoktól származó idézetek. Más stílusrétegekhez képest ebben a stílusrétegben fordulnak elő legnagyobb számban idegen szavak és kifejezések.
Mondatszerkesztésükre jellemző a világosság, áttekinthetőség, logikus szórend. Gyakoribbak az alárendelő összetett mondatok. Fontos a szövegkapcsolatokat jelző utalószók és kötőszók használata. Jellemzően kijelentő mondatokkal élnek. Logikai rendre épülő lineáris szerkezettípusúak, de sokszor alkalmaznak párhuzamos vagy ellentétező szerkezetet.
A tudományos szöveg, művek közönsége:

• szakemberek (szűkebb),
• nem szakemberek (tágabb).

A nem szakembereknek szóló műveket ismeretterjesztő műveleteknek nevezzük.