A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra

Definíció: egyirányú kommunikáció, szervezett, intézményes forma jellemzi, társadalmi közlésfolyamat vagy technikai eszköz (médium) közvetítésével, nagyszámú befogadó részére jut el az üzenet ugyanakkor.
A tágabb értelemben vett tömegkommunikáció évezredek óta létezik (barlangrajzok).
Jelentősége a 18. századtól folyamatosan nő. Először a jakobinusok ismerték fel a tömegkommunikációnak a politikai hatalom megszerzésében és megtartásában játszott szerepét.
Napjainkra sokak szerint a negyedik hatalmi ággá vált, birtoklása a hatalom birtoklásának fontos feltétele.

- feladó: egy ember vagy az emberek szűkebb csoportja (újságíró, műsorvezető)
- befogadó/címzett: célközönség, emberek nagyobb csoportja
- csatorna: nyomtatott, elektronikus
- az üzenet, amit közvetít időszerű, széles nyilvánosságnak szól és periodikus
- kódolás, dekódolás: általában nyelvi kódok, kiegészülhet vizuális jelekkel, zenei (auditív) kóddal

Tömegkommunikáció funkciói
- tájékoztatás, szórakoztatás, ismeretterjesztés, véleményformálás
- nagymértékű befolyásolás feltételez tudatos válogatást
- a médiahasználó maga is alakítja a tömegmédiumok kínálatát

Hatása a nyelvre
- előnyök: színvonalas sajtószöveg, a médiaműfajok színessége, változatossága (glossza, hír, cikk, tudósítás, riport, interjú)
- hátrányok: közhelyek, zsargon használata, kereskedelmi csatorna helyenként igénytelen nyelvhasználata, véletlen elszólások, nyelvi bakik, közönségesség, trágárság, tabutörés