2009-08-1 |
Hochbleser |
32C0 |
06h-18h-ig |
klikkelj a
képekért IDE !
Már
korán reggel nekivágtunk a kilométereknek, hogy legyen időnk
a nap folyamán gyönyörködni a tájban, ne kelljen szaladni. 6
óra után meg is érkeztünk, nyújtózkodás, öltözés, irány a
mai napra kiszemelt klettersteig, nevezetesen a Kaiser Franc
Joseph. A steig közel 860m szintkülönbséget vezet a falon.
A-D-ig minden nehézségű szakasz található rajt. Vannak
kifejezetten kemény szakaszok, főleg a hátizsák miatt, mert
az, kegyelmet nem ismerve, húz ki a faltól. A túra jó
hangulatban telt, bár a fal nagy részén ketten voltunk
Tibivel, Attila más dimenzióban járt. Kötelező
gyakorlatként, az út végén található kötélhidat is
megjártuk, igaz nélküle is teljesíthető a steig.
Felérve a falon, az irányt a következő célpont felé vettük.
Irány a barlang, a D-E besorolású Rossloch klettersteig. A
hátizsákokat a leereszkedés előtt le kell rakni. Tábla jelzi
a kötelező haladási irányt. A barlanghoz egy D-s szakaszon
kell leereszkedni, amit nem is adnék kevesebbért.
Szorítottuk a drótot rendesen. Leérve a barlang alsó
nyílásához kicsit pózoltunk, álmélkodtunk, majd nekivágtunk
a sötétségnek. Gondoltuk is, hogy itt biztosan találkozunk a
rézszerszámú bagollyal. Itt már nem lehetett kikerülni a
kötélhidat. Attila haladt elől. Néhány perc után fel is
kiáltott, hogy megvan a bagoly fészke. Odaérve már én is
láttam. Mi fészkelhet itt, nem tudom. Talán egy gólya, mivel
ez egy kémény, csak éppen szélesebb a megszokottnál, így nem
tudta rátenni a fészkét. ))
A
kéményben rettentő huzat volt, kicsit fáztunk is. Majdnem
jól esett a rekkenő hőségben. A kémény szűk, tekergős,
néhány helyen csúszós, keménykedős. Tibi meg is jegyezte,
hogy eddig ez volt élete legizgalmasabb klettersteige.
A
kletterek után haraptunk valamit és a kiszemelt Hochblaser
keresztje már ž 1 órakor szerepelt velünk együtt a
memóriakártyákon. Kicsit pihengettünk, megbeszéltük a lefelé
vezető utat, melyiket is válasszuk, majd szedtük a
sátorfánkat. Felfele menetben folyamatosan rálátni a
Leopoldsteiner See-re, vágytunk is rá rendesen a melegben.
Alig vártuk, hogy leérjünk, mivel mindenki benne volt egy
mártózásban. Ez jó sokat váratott magára, mivel a völgyet 2
óra alatt értük el és onnan még 1 óra kutyagolás a tóig.
Annál jobban kívántuk a hűsítő (16oC) habokat.
Mikor végre megleltük, kerestünk egy alkalmas helyet a
fürdésre, majd gyorsan megszabadultunk a felesleges
ruhadaraboktól. Érdekesen mutatott a strandpapucsok között
Attila Makaluja. A bakancs sem tudta, hol van? Strandon még
nem járt. A következő hely, ahova az Attila - Makalu páros
elmegy talán a Sárvári termálfürdő lesz?!
A
fürdés nagyon jól esett, végre nem izzott mindenünk.
Kipancsolva magunkat, irány az autó, majd Sopron.
Jó
kis nap volt!!!