klikkelj a
képekért IDE !
A csapattal a Hochtor-ra esett a választás. Laci vezetett
a rekkenő ködben célunk felé. Mivel
2 naposra terveztük a túrát, úriasra vettük a dolgot és a
146-os út melletti Gtatterboden víztározó parkolójából
/570m/ ˝ 9h-kor indultunk neki a Wasserfallweg-nek, mely
északi irányból támadja a hegyet. Csak egy autó volt a
parkolóban, így gondoltuk nem lesz nagy tumultus. -3 Co-ot
mutatott a hőmérő, ami rettentő melegnek bizonyult,
figyelembe véve a zsákok méretét és a szintemelkedést. Az
ösvényen megfigyeltük, hogy ketten mennek előttünk, méghozzá
jó tempóban. A klettersteig beszállóját nagyjából 2 óra
alatt értük el. A hó mennyisége jelentéktelen volt, így nem
akadályozott minket az amúgy is könnyű A-B-s steigen. A
felszerelést is csak illemből vettük fel. A Hesshütte előtti
völgy szépen megdolgozott. Újabb következtetésekre
jutottunk. A lábnyomok közül az egyik kisebb, tehát
valószínűleg egy pár megy előttünk. Szellemeskedtünk azon,
hogy szegények nagy tervekkel mennek előttünk, várja őket
egy üres winter-raum. Nem véletlen a nagy tempó, nagy a
motiváció. Attila és Üveg kemény tempóban mentek a házig,
kiálltak a teraszra és onnan nézték a nagy zsákok súlya
alatti küzdelmünk. 12.30h-ra elértük a házat /1699m/. Mikor
benéztünk a téli szállásra, mosolyogva üdvözölt minket a
pár. Bedobtuk a hálózsákunk az ágyakra. Ekkor már nem tűnt
olyan őszintének a mosolyuk.
Attilának még benne volt a bugi a lábában, ezért kinézte a
Hochzinödl 2191m-es csúcsot, melyet meg kívánt hódítani. Kis
pihenő után nekivágtunk az ösvénynek. Szerencsére nem
kellett zsákot vinnünk. Az úton felfelé arra lettünk
figyelmesek, a pár jön utánunk. Úgy tűnt elment a kedvük,
vagy éppen megjött egy csúcshódításhoz. 1 ˝ óra alatt el is
értük. Néhány fotó után indultunk vissza szerény
szállásunkra, mivel közeledett a napnyugta.
A zsákokból előkerültek az elemózsiás dobozok. Attila is
előhalászta az 1kg paprikás csirkecombot a 1 ˝ kg
nokedlivel, az osztrák pár elismerő felhördülésére. A házban
duruzsolt a kályha, öntötte magából a meleget. Annyi hely
volt csak a 3db emeletes ágy és kályha mellett, ahol még
elfért a kicsi asztal 2 székkel. A csirkét guggolva ettük
meg egy asztalnak kinevezett székről. Persze nagyon soknak
bizonyult kettőnknek, így a maradékot kiraktuk a hóra, hátha
éjjel megeszik a vadak. Mikor jól laktunk, megérkezett még
két mászó, már teljes sötétségben beülőkkel, eszközökkel
felszerelve. Így már 8-an voltunk a kb. 14m2-en, amiből
9m2-t elfoglaltak az ágyak. Kezdett szűkössé válni a hely.
Felköltöztünk 4-en a 3 felső ágyra. Még lapjával is
elfértünk, igaz mozogni nem tudtunk. A hálózsákok nem
kellettek, egy szál alsónadrágban vagdosott a víz. 20h-ig
bírtuk, majd kimentünk a ház elé havat olvasztani. Ezzel is
ment az idő. Közben a 2 mászó srác kiköltözött a teraszra
aludni. Az idő is ideális volt, -1Co körül lehetett. Én is
erősen gondolkoztam a bivakoláson. Visszaköltöztünk a felső
szintre, éjfélig bírtam is, de akkor elszakadt a cérna.
Meleg volt, oxigén nem. Kimenekültem a házból néhány percre,
majd leköltöztem az alsó ágyra, így hogy volt hely. Itt
sikerült elaludnom.
A reggel már lényegesen nyugodtabban telt. A srácok még
sötétben elindultak egy gerinc megmászására, a pár pedig
korán reggel elbúcsúzott. Magunk maradtunk. Reggeliztünk,
összepakoltunk és mi is elhagytuk éjszakai menedékünk.
Lefele menet már annyi hó sem volt, mint előző nap. Mire a
kocsihoz értünk rendesen összesároztuk magunk.
Az idő mindkét nap kedvezett, még a nap is kisütött, bár az
északi falon nem sokat ért minket. Remek 2 napos program
volt.