Napjainkban egyre-másra jelennek meg kis finnugor nyelvek tanulását segítő könyvek, köztük a maguk öntudatát felismerő kis számi népeknél is. A számi nyelveknek sokáig csak egyetlen tankönyve volt Lakó György Chrestomathia Lapponica-ját (1986) leszámítva, a Finnországban kiadott Davvin-sorozat. (Ezek mellett ugyan léteztek nyelvtankönyvek, mint pl. Bergsland Sydsamisk garmmatikk-ja (1982) vagy Nickel Samisk grammatikk-ja (1994), de ezek csak nyelvtant tartalmaztak.) Ez a nyelvkönyvsorozat mérföldkő cikkemet tekintve.

2000-ben jelent meg a norvégiai Árran Luleszámi Központ gondozásában (ill. a hozzá tartozó Báhko könyvkiadó által) a lule-számik nyelvkönyve, a Sámásta ('Számiul beszélsz'), norvég és svéd nyelven oktatva a lule-számiul tanulni vágyókat. Eddig két része jelent meg, nem titkolva, hogy a Davvin mintájára készült, de sokkal színesebb lett, mint elődje.

2003-ban egy újabb számi nyelvkönyv jelent meg, a délieké. Az északi, a lulei és a déli mellett az inari és a koltta-számi nyelv rendelkezik még újabb nyelvoktatási segédanyaggal, de azokon a nyelveken korszerű nyelvkönyv még nem jelent meg, csak szótár, egy rövid kis nyelvtani összefoglalóval a végén. A déli-számik nyelvkönyvét, a Saemesth amma!-t ('Számiul beszélsz!') négy részesre tervezték, ennek csak az első része jelent eddig meg, így összehasonlításomban mindkét nyelvkönyvsorozatnak csakis az első részét vizsgálom.

Ez a könyv is a Davvin alapján készült (a Sijti Jarnge Déli-számi Kultúrközpont kiadásában), de itt már figyelembe vették a Sámásta-t is, ez annyiban látszik rajta, hogy szinte szóról-szóra ugyanazok a szövegek vannak benne, ennek ellenére mégis adódik néhány jelentős eltérés közöttük. Az egyik ilyen különbség, hogy a déli nyelvkönyv nem tartalmaz a szószedetben annyira sok szót, mint a lulei (déli: 337 szó, lulei: 569 szó), melyek közül sok az olyan elem, mely ugyanannak az igének a ragozott alakja, de ugyanez előfordul a lule-számi könyvben is. Viszont ott a szószedet méretét növeli a könyvben szereplő személy- és földrajzi nevek sokasága is, s míg a lulei nyelvkönyv a szólistáján hozza a hozzá tartozó munkafüzet szavait, addig a déli nyelvkönyv munkafüzetében még előfordulnak más szavak is, valamint a számokat nem veszi mind, mert azok a lapok alján állnak.

Másik hibája a déliek könyvének, hogy a Sámásta-val szemben a Saemest amma! nem tartalmaz a végén nyelvtani összefoglalót sem. Pedig lenne mit összefoglalni. Lule-számi nyelvelsajátításunk során sok nyelvtani részt megtanulhatunk a Sámásta 1 segítségével, de első látásra ugyanez nem mondható el a Saemesth amma!-ról. Jobban megnézve azonban észrevehető, hogy még a nyelvtan összeállítása is ugyanaz. Mind lule-számiul, mind déli-számiul mindegyik névszói esetet megismerjük egyes számban és az alany és tárgy esetet többes számban is. Mindkét nyelvkönyv megtanítja az igeragozást jelen idő egyes- és kettes számban, valamint a tagadást, de csak jelen idő egyes számban (a déliben egyszer célozva a tagadott múlt idői alakra is).

A közös eredetből sok más azonosság vagy hasonlóság is adódik. Ilyen például a több helyen előforduló "kultúrblokk", ahol a számi nyelvekről és az adott (irodalmi) nyelvről olvashatunk, a hétköznapi élet apró-cseprő dolgairól, számi szokásokról. Mindkét könyv (sőt, a Davvin is) első része 12 fejezetet tartalmaz, ahol legelőször is azt tudjuk meg, oldalakon keresztül és képekkel illusztrálva, hogyan köszönnek a számik. A déli nyelvkönyv állítása szerint a könyv tartalmának megtanulása után már el tudunk beszélgetni egyszerű témákról a déli-számikkal.