Van egy fiú és egy lány. Magyarok. Hétvégére elugrottak kirándulni Szegedről a közeli Szabadkára. Motorvonattal könnyű. Egynapos kis kirándulás. Gondolták, megnézik, milyen Szabadka, vagyis inkább Subotica, ahogy ma nevezik. Szívükben harag nélkül mennek, nem törik magukat, hogy a Hazának orvul visszafoglalják ezt a határmenti, magyarlakta kisvárost. Meg is érkeznek, szép az idő, nem volt szükség ernyőre, jobb is így, több minden fér el a hátizsákban és még a piacra is ki tudnak menni, hogy vásároljanak egy-két csecsebecsét, olcsó csokit. A főtéren vannak, látják az idő vasfoga nem kímélte a Színházat sem, de itt van még a Zsolnay-kút is. S a Városháza. Míg így ketten, magukban sétálnak, gondolataikat egymás közt az egyetlen olyan nyelven osztják meg egymással, amit szívük a leginkább megért. Magyarul beszélnek. A kút mellett néhány fiatal fiú, úgy hatan lehetnek, felfigyel az ismerős beszédre. - Magyarul beszél, a kutya anyjukat! - hergeli a többieket a fővezér s már neki is esnek a magyar pár fiútagjának. Ütik-verik, mind a hatan, a magyar lány meg hiába kiabál segítségért. A szerb hatóság úgyis a támadóknak hisz. Egy magyar állampolgár, mert kíváncsi volt, mert szerette volna látni a jelenlegi Szerbia-Montenegro egyik városát, ilyen vendégszeretetet kap. Mert magyarul beszélt… Magyarországon hány szerbet, szlovákot, románt vertek meg olyan okból, hogy nem az állam nyelvén beszélt? Minden franciának rettegnie kellene akkor idehaza, mert verést kapnának Trianon meg a legutóbbi uniós alkotmány miatti szavazás miatt. Ha a szerbek így reagálnak minden külföldire, még ha magyar is az illető, akkor az országot önkéntes embargóval sújtják. Nem áramlik ám akkor pénz Szerbiába! De ők csak a magyarokat bántják, főképp az ott élő honfitársainkat. Ez a fenti történet csak kitaláció, de bármikor megtörténhet. Velünk. Magyarországi magyarokkal. Félnek a szerbek. Talán azt hiszik, minden magyar állampolgár irredenta eszmék bűvkörében él, s vissza akarja szerezni ősi földjét. Tisztelt magyarverő szerb állampolgárok! Mi békében szeretnénk élni, békében, egymás mellett. Mi tiszteletben tartjuk a határokat, nem akarunk újabb háborút. Azt meg, ha kíváncsiságból meglátogatjuk a határon túli területeket, nem sérelmezzék, hanem örüljenek neki!