TUNÉZIA


TUNISZ

Tunisz az egyik legöregebb város a Földközi-tenger partján, múltja az idők homályába vész, melynek történelmét gyakran egészen a punok előtti időkig, az i. e. 12 századig vezetik vissza. A település helyén egykor egy kis falu állt, később pedig a nagy rabszolgatartó állammá terebélyesedő Karthágó erődített külvárosa volt.  A pun háborúk és Karthágó elpusztítása után római, vandál, majd bizánci fennhatóság alatt állt. Ekkor veszített ugyan fontosságából, de stratégiai jelentősége megmaradt, mivel a karthágóiak, rómaiak és bizánciak elsősorban flottáikra támaszkodtak, ezért szükségük volt Tunisz nyílt tenger közelében fekvő kikötőjére.
697-ben az arabok foglalták el, és a bagdadi kalifátus része lett. Az új arab hódítók legfőbb katonai ereje a lovasság volt. Hasszán Ben Norman emír, az arab város alapítója itt, a tenger és a hegyvidék felől egyaránt védhető földnyelv belső részén nagy katonai tábort létesített. A gyorsan fejlődő település egy rövid ideig az aglabida birodalom fővárosa is volt, majd I. Ibrahim (894-905) rezidenciáját ide tette át Kairuánból.
1159-ben Tunisz lett a Hafszida dinasztia fővárosa. 1270-ben IX. Lajos francia király rövid időre elfoglalta a várost. 1534-ben a törökök érkeztek a városba, de a következő évben már V. Károly volt a város ura. 1591 után a török bejek gyakorlatilag függetlenséget élveztek az Oszmán Birodalomban. 1655-ben az angol Robert Blake admirális érkezett a vidékre, és Porto Farinánál megütközött a bej hadseregével és szétverte azt.

1881-ben a franciák elfoglalták az országot. 1942-ben innen indultak az amerikaiak útnak, hogy megkezdjék a szicíliai partraszállást. 1956-ban lett független Tunézia, amelynek fővárosa Tunisz lett.
Tunisz forró mediterrán éghajlattal rendelkezik. A nyár forró és száraz, gyakori a 40 C feletti hőmérséklet is ekkor. A tél enyhébb, valamint ekkor hullik a legtöbb csapadék is.




KARTHAGO

A legenda, miszerint sóval hintették be a város romjait, de egyetlen ókori forrásban sem található meg, ez a szokás ismeretlen volt a rómaiak számára.

Afrika északi partján, Tunézia fővárosának, Tunisznak a külvárosában találhatók az ókori Karthágó városának a romjai. Nem csoda, ha a turisták észre sem veszik, mert nem nagy látványosság, pedig itt láthatók az ókor egyik legnagyobb váfrosának maradványai - annak a városnak, amely majdnem legyőzte a hatalmas Rómát. Livius római történetíró szerint "ez a küzdelem, amely a világ két leggazdagabb városa között dúlt, királyokat és népeket gyötört", hisz a tét nem más volt, mint a világuralom megszerzése.
Karthágót i. e. 814-ben a föníciai Türosz városából érkező telepesek alapították, akik magukkal hozták a város istenét, Melkartot. A hagyomány szerint a várost Dido (vagy Elissa) alapította (Dido elmenekült Türoszból, miután öccse meggyilkolta a férjét, hogy magához ragadja a hatalmat), bár a görög és római birodalomban több mítosz is ismert ebben a témában.
I.e. 509-ben Karthágó szerződést kötött Rómával, melyben meghatározták kereskedelmi és befolyási övezeteiket. Ez az első írásos emlék, mely szerint Szicilia és Szardinia  Karthágó fennhatósága alá tartozott.

Az i. e. 5. század kezdetére már Karthágó vált a régió kereskedelmi entrumává, ez egészen addig tartortt, amíg a várost Róma meg nem hódította. Karthágó legyőzte a korábbi föníciai kolóniákat (Hadrumetum, Utica és Kerkouane) és a libiai népeket, kiterjesztve ezzel hatalát a mai Marokkótól gészen Egyiptomig. Hatása érződött a Földközi-tenger partvidékének más területein is, mivel irányítása alá tartozott Szardínia, Málta, a Baleári - szigetek és Szicilia nyugati része. Az Ibériai - félszigeten további kolóniákat hoztak létre.
A következő évszázadokban Karthágó sorra vivja  hódító háborúit (Pun háborúk) , míg végül i.e. 146 körül Kaethágó elveszítette minden gyarmatát, nem tarthaotr flottát, háborút csak római engedéllyel viselhetett, és tekintélyes hadisarcot kellett fizetnie. Hannibált száműzték Karthágóból, Róma ellenes uralkodók udvaraiban keresett menedéket és tovább harcolt a gyűlölt ellenfél ellen, ez  a rómaiakat Karthagó elpusztítására ösztönözte. A hősies ellenállás ellenére a várost földig rombolták. 
A Nyugatrómai birodalom bukását követően egy rövid időre elfoglalták a területet a vandálok, de a Keletrómai birodalom sikerrel visszafoglalta. 686-tól kezdve az arabok táadásai folyamatossá váltak, és a területet elfoglalták. Sem a római, sem a karthagói haderő nem volt képes ellenállni a ámadásnak, így 695-ben az aravok elfoglalták a várost, és benyomultak az Atlasz hegységbe is. A rómaiak megkísérelték visszafoglalni a terültet, de ez nem sikerült nekik. Az arabok lerombolták Karthágó falait, a kikötőket megsemmisítették, és a várost levágták az ivővízhálózatról. Szerepét ezt követően Tunisz vette át, ami a népességének növekedése révén összeépült Karthagóval, ez már arab uralom alatt történt. A környéket ettől kedve Karthágó helyett Tunéziának nevezik.




SOUSSE

a Földközi-tenger gyöngye

A tunéziai üdülőhelyek közül a legismertebb talán Sousse, amely az ország harmadik legnagyobb városa, a fővárostól 140 km-re fekszik.  A várost a föníciaiak alapították az i.e. 9. században. A város központi része, a medina hangulatos szűk utcácskáival, boltok, kávézók százaival remek esti séta célpontja lehet.

A nevezetességek közé tartozik a 13 m magas, várfallal körülvett Ribat erőd, vagy a Khalef al Fata világítótorony. Az időszámításunk után 859-ben épült torony harminc méter magas, innen csodás kilátás nyílik az egész városra. Ha van egy kis szabadidőnk, érdemes felkeresni a régészeti múzeumot és a római korból származó, 5 kilométer hosszú katakombákat, amelyek több ezer sírkövet rejtenek. Sousse kényelmes szállodákat, kellemes fürdési lehetőséget, vízisportok nagy választékát, romantikus sétákat és mozgalmas éjszakai életet kínál az ide látogatóknak.


BARDO MÚZEUM

Bardo múzeum maga a Tunézia történelme, ugyanis itt őrzik Tunézia nemzeti kincseit.

A Bardo múzeum a XIII.században egy arab főúr palotája volt, mely gyönyörűen megőrizte közel 800 éves történelmét és sajátos mementója Tunézia történelmének, hiszen a francia gyarmati időszak eredményeként vált a pompás arab palota a világ talán legszebb mozaik kiállításának és Észak-Afrika leggazdagabb római gyűjteményének otthonává. Rácsozott ablakok, az oszlopsor, a galéria, szimmetrikus boltívek, valamint barokkosan rózsaszín, zöld és aranyszínű mennyezet adja a díszletet a különleges kiállításhoz.

A cseréptetős palota földszintjén, egy keresztelő medence körül sírkövek vannak kiállítva. De micsoda sírkövek. A pompa, a jólét egyértelmü jelei az alig kimunkált, de annál hatásosabb mozaik képek, amelyeket nagyon változatos témákban raktak a sírkövekre. A Keresztény teremből induló széles lépcsősort, mindkét oldalon mozaikok szegélyezik, többségük tabarkai. 

Az emeleten  csodálatos régiség gyűjtemény. Az emeletre vezető lépcsők mentén mozaikok díszítik a falat. A termek padozatát és falait is mozaikok borítják, melyekből megismerhetjük az akkori állatokat és hiedelmeket, megörökítik a római ízlésvilágot, a rómaiak cselekedeteit és életmódját. A felső galéria aranyozott boltívei alatti vitrinekben lámpákat, bélyegeket, pecséteket és terrakotta szobrokat állítottak ki. 


BERBER HÁZ KÍVÜLRŐL ÉS BELÜLRŐL

<<<VISSZA