40. vers

Fel-fel villanó képek ezrei,
mint tomboló vulkán lángjai
úgy jönnek elõ
lehunyt szemeim mögött
és tombolnak az érzéseim

Érzem szívemben-lelkemben,
hogy élik ki maguk
amiket nem engedtem
nem tehettem egész
életemben.

Mint egy ócska, poros régiség
úgy érzem magam
Félek, hogy veszítek és
örökre elfelejtenek.

Nem akarok olyan véget,
mit kapott a többi
örökké élni akarok és
csak tündökölni, tündökölni
az életedben, és fénylõ
Napod lenni.