41.vers
Hamvas csókod
íze
remeg még ajkamon.
Érzem nyakamon
Lángoló arcomon.
Testem még most is
Érzi két karod
szorítását,
szemem látja még
a gyönyörû pillantást,
Mellyel rámnéztél,
elvarázsoltál, megnevetettél
S talán meg is mentettél
Csak remélem,
hogy én is adtam valamit Neked,
Hogy jó szívvel gondolsz rám
s nem átkozod nevem...
...Remegve várom
forró ölelésed,
lágy csókod
és édes Mindened!