49. vers
Reménytelenül,
félve
számolom a
perceket,
lassan fogynak,
mint a
homokórában
a homokszemek.
Félve
nézek farkasszemet
a holnappal.
Folytatnom kell az
életet
s nem foglalkoznom a
halálllal.
Dobban a
szívem,
dobogtatja egy
érzelem
Mely egy emberhez
köt engemet
Bár, e
angyalnak az arcát
Többé
nem nézhetem.
Nem hallhatom
simogató hangját
Nem érezhetem
testének csodáját
és
Nem láthatom
fájdalmas halálát.