Haldokolva (4. vers)

Szemembõl a könny
Erembõl a vér
Ömlik szerteszét
Eláztatva lepedõm

Könnyem áztatja
Kopott, fakó arcom
Vérem puhítja bõröm
Lassan, nyugtatón

Így fetrengve, haldokolva
Szinte félálomban
Mintha hangod hallanám
utazok Hozzád
Az éjszaka sötét vonatán

Még egyszer, utoljára
Elmegyek Hozzád
Hogy kötözd sebeim
S töröljed le véres orcám

Te ezt már nem teszed
Vádolsz csak engemet
Inkább Te is belémrúgsz
még egyet.