50. vers

Nem tudom magam túltenni Rajtad
A halál jéghideg keze az, mely simogat.

Hol vagy ilyenkor drága Szerelmem
Kinek karjaiban tudtam, mit ér az életem.

De nem kellett Õ nekem, Õ ezt hiszi teljesen
Elnyel engem érzem, a hûvös Végtelen.

Tán feloldozást kapok, nem csak bánatot
Mit én adtam Neked, - Te ezt mondod

Segíts engem, tarts meg karjaidban
Hadd mondjam el újra meg újra

A nagy Világnak, hogy van miért élnem
Van Egy, nagy Szerelemem nékem

Nem szomorkodni, Világot váltani vágyok
Csak Melletted élni, s átélni az álmod

Átélni az álmod, melyre azt mondtad
én vagyok
Nappalodban sétálni, éjjeledben õrizni álmod.