50. vers
Nem tudom magam
túltenni Rajtad
A halál jéghideg keze az, mely simogat.
Hol vagy ilyenkor drága Szerelmem
Kinek karjaiban tudtam, mit ér az életem.
De nem kellett Õ nekem, Õ ezt hiszi teljesen
Elnyel engem érzem, a hûvös Végtelen.
Tán feloldozást kapok, nem csak bánatot
Mit én adtam Neked, - Te ezt mondod
Segíts engem, tarts meg karjaidban
Hadd mondjam el újra meg újra
A nagy Világnak, hogy van miért élnem
Van Egy, nagy Szerelemem nékem
Nem szomorkodni, Világot váltani vágyok
Csak Melletted élni, s átélni az
álmod
Átélni az álmod, melyre azt mondtad
én vagyok
Nappalodban sétálni, éjjeledben õrizni
álmod.