52.vers
Sírva,
izzadva, lázasan
Ébredek az éj közepén
Holdfényben látom arcod
Jeges tekinteted, mellyel
elûztél,
Elkergettél
Magad mellõl, az életedbõl
és
Be kell látnom veszítettem
A fájdalom az, ami maradt
nekem.
Kergetnek az emlékek
A soha meg nem valósuló
képek
Azok, melyek tán engem még
éltetnek.
Hideg szobában, ágyon fekve
Lehelletem látszik a sötétben
Úgy látom még most is tekinteted
Mint egy gyermek képzeli az életet
az anyaméhben