53.vers
/Vallomás/
Rabja
lettem szemednek
Szomorú - szép tekintetednek.
Megláttam arcodat
Úgy érzem megszerettelek.
Ne mondj semmit
Nem is várok
Csak állok, mint
a kemény bástyák.
Hogy mások is lássák
Hogy megbabonáztál
és elvarázsoltál.
Engem: a szomorú lelket
Ki mindig valakit szeret
És soha senkit
El nem enged.