Halálos
átkod...(5.vers)
A pokol
tüzével nézek farkasszemet
Erõt gyûjtök, s
mély
Lélegzetet
veszek
Mielõtt úgy
döntök
Hogy lángjai
engem felemésszenek.
Bûnös vagyok,
vétkeztem
Hazudtam, csaltam,
aláztam
- de mindent
megbántam -
S ki feloldozhatna engem
Nem teszi ezt meg
nékem.
Gyóntam
papnál
Voltam
ördögnél, angyalnál
- feloldoztak -
De engem
örökké kerget
a lelkiismeret.
Nézem a
gyönyörû narancs színû lángokat
Nemsokára
mindegyik engem nyalogat
Égetik a
lángok forrón bõrömet
Lassan
felemésztik fájó testemet.
Óriási
a kín, a fizikai fájdalom
Ahogy a húsom
ég, hamvad a csontom
De a bûnt, a
fájdalmat, mit másnak okoztam
Nem emésztik a
lángok, nem oldoznak.
Most sem jön Õ,
mikor halálomon vagyok
Hogy
megbocsásson nekem, megnyugodjon lelkem
Melyet egykoron Õ, olyan
buzgón ápolt
Most hagyod, hogy
elérjen a halálos Átkod.