67.vers

Vakító sötétség égeti szemem
Eltompult agyam
Már nem lélegzem.
És testem sem fûzi át
A gyilkos gondolat
Hogy vele újjáépítem magam.
És kitépett szívem
Dobog kezében
Lángoló lelkem
Fénylik fehéren

Bilincsbe zárt álmaim sora
Általa lép a kihalt múltba
És rájövök, hogy nem vagyok más
Csak múlandó múzsa.
És nem jönnek többé
Jó szellemek, hogy
felnyissák szemeitek
De ha mennem kell
Hát elmegyek.
Itt hagylak
Te keserû
Gyötrõ élet.
-Mert a Pokolban nincsenek szép szerelmek
És az Ördög is csak érted éled.-