Az arctalan hölgy
(8. vers)
Szürke
Selyem harisnyája
Fekete
Fényes csizmája
Rövid
Kihívó szoknyája
Hosszú
Szövet kabátja
Színes selyemsála
Volt a kedvesnek
Akit láttam.
Ridegen koppant csizmája
Az utca hideg kövén
Ahogy szedte apró lábait
S közeledett felém
Szétnyíló kabátja,
kivillant
Kívánatos, formás combja
s mint egykor két karom
Úgy fonta át nyakát
A színes selyemsál
Õ csak jött felém
Láttam Mindenét
Messzirõl éreztem
Édes parfümjét
Láttam az egész Nõt
Haladt felém, s
csodáltam, vártam
De arcát nem láthattam
És akkor:
Én csak álltam,
Mint egy magányos öreg tölgy
Mikor elhaladt mellettem
Az arctalan hölgy