Daróczi Dávidnak

Bár ebben az életben személyesen nem ismerhettelek
De az megadatott nékem, hogy nyomon követhettelek
(példakép lettél ezrek szemében)
Látni küzdésed, erõd, s felemelkedésed
Látni szemeid tüzének fényét mely a sötétben világít
S másoknak az életed példaként reménylik

Nem ismerhettelek, mégis azt mondom: Testvérem
Hisz életed, s halálod, s ami köztük volt: a Sorsod
Tükröt tartott elém, s láttam is, hogy halok.
Miért mondom ezt barátom?
Mert úgy jártál mint én: egy vörös démon
Csavart szíve, s ujjai közé, s ki tudja
Szeretett e Téged igazán
Vagy csak játszadozott, mint az enyém velem
Mert nekem is egy vörös démon lesz a végzetem

Engem õ ezerszer a halálba taszított
A halál kése vágta ereim, de mindig hittem
Bíztam, hogy ez a vad vörös démon
Végül megszelídül, s szívemnek szíve
Menedéket ad, s lelkünk majd együtt örül
Én játszottam a halállal testvérem
Te nem tetted:
A szívedre, lelkedre vetted, ahogy én is
S ez lett a veszted, a végzeted

Nem érdekel, s nem számít a pletyka
Hogy Daróczi Dávid, miért is került sírba
De én tudom,  mert láttam életed, s látod
Most megtettem amit álmomban ígértem
S kértél, írjam le, mondjam el:
Téged a be nem teljesült szerelem vitt el.
A halálba lökött a vörös démon karja
Ahogy engem is az taszít napról-napra oda
De már ne fél j barátom! Én erõs maradok
S, ha az életnek vége, a démonokon majd együtt kacagunk