Elmebeteg
agyszüleményem 2
Emlékszem
még
A régi forró
Ölelésedre
Mely mint a
Déli nyári Nap
Testemet
Úgy égette
Ahogy lelkemet
Égeti most
A fájdalom s az õrület
Emlékszem mikor
Mentem hozzád:
Meleg volt ott
S engem vártak
Most meg kinnt van
Meleg, bennt van hideg
S nem is vár rám senki sem.
Karod már nem ölel
Inkább ölne csak
Hallgassak el végre
Mert számat ha nyitom
Árad belõle a rágalom
Amit te nem értesz
Engem emészt meg
Ha ki nem mondom
Amit gondolni vélek
Velem együtt lenni
Hatalmas vétek
Mert nem marad egy
Boldog perced sem
Mellettem.
Egyedül alszol
S álmodra az angyalok vigyáznak
Hol leszek én akkor
Mikor te álomnak puha szárnyán
Továbbszállnál?
A pokolban leszek
Felvágott erek
Rám véres pofájú
Láncra vert
Csaholó ebek vigyáznak
Hogy többé ne is lássalak
S miközben hajnalban
Mosolyogva ébredezel
Én a pokol fenekén
Nevetve vérzek el.
Kinevetem magam
Hogy legyõzött a szerelem
Miközben hamu lesz kezedben
Utolsó levelem
Melyet a pokol egyetlen
Világos helyén írtam
Hogy elmondjam még egyszer:
Szeretlek.
Minket a szerelem ölt meg
S kedvem, életem
Hiába is volna már
Írni sem tudnék
Mert nincs aki vár reám
Írnék én neked
Vallanék magamnak is
Hogy nem azt adtam
Amit vártál
Csak egy hiú naiv
Ábránd volt tán
Hogy egyszer az életben
Boldog leszünk
s teljesek
Mint az ég alja
Mikor a Nap megy alája.
Elfáradtam elég volt
Így lettem
Szörnyû múlt
Színes életedben
Életre keltem
Hogy fessem neked
Feketére
Mint a koporsóm
Amibe teszik testem
Miután úgy elbántál
Velem, ahogy ember
nem ez életben.
Én hibáztam tudom jól
Mert bántottam és vádoltam
Azt aki szeret és
Engem soha
nem értett meg.
És most:
Hulló csillagok
Égi zenéje
Tölti be a teret
Ahogy testedben megpihenek
És megírom Neked
Utolsó versemet