Engedj el...
Fergeteges
magasságban
Én is szédülök
Ahogy a háztetõ peremén
Táncoló félszeg
Öngyilkos jelölt
Szeretlek!- Kiáltanám a messzi
távolból-szeretlek!
Ki földetérés után
Ha teheti, két kezének
Tört ujjain lévõ
Körmeivel vésné a
betonba
-Szeretlek-
Ó én balga, hogy
tehettem ezt, hogy
Hagytam ámítsanak,
Szép álmok közt engem
Körbefont az áhitat,
Aztán riadt ébredéssel
lett vége,
Mikor kinyílt szemem
S betonon huppant
Magasból
Megfáradt testem
Ahogy ezt az életet, s az
Újból képzelt reményteli
szerelmet
Úgy engedj most el
Te is engemet