Néztem
szemeid
Miközben arcod kezembe vettem
Lágyan csókoltalak, érzékien
Majd egyre vadabbul
Szenvedélyesen
Ahogy a láva tör ki
A vulkán mélyérõl
Lelkünkbõl úgy tört
A szenvedély elõ
Aztán a ruha lekerült rólunk
Én pedig mint egy éhes
Vadállat vetettem rád magam
Mohon csókoltam
Bársonyos tested mindenét
Majd öledben idõztem
hosszasan
Hogy érezzem a
Kelyhed paradicsomi ízét
De lassan már ez sem volt elég
S úgy lett, ahogy lennie kell
A kelyhed lassan velem telt meg
Benned lüktettem, mozogtam
Élvezet, minden pillanatban
S repültük a messzi csillagokban
De minden repülés véget ér
egyszer
S ez a szárnyalás is véget
ért
Pár mozdulattal...
s lihegve izzadva rád borultam
Miközben kelyhedben magam ontottam
Aztán csak bámultalak, csodáltalak
Lihegve csókoltalak
Hogy újra kezdõdjön
Ez a gyönyörû kábulat