NYÁRI ZSOLT
FÉLVE FEKSZEM...


Átkozott a nap, mikor megszülettem
A Teremtõ nagy tévedése lettem
Miért nem tudtam már akkor és ott
Mindentõl visszalépni, hogy
Hogy ne érjen ennyi fájdalom
Akkor csak egyet kellett volna kibírnom
A köldökzsinór a nyakamon
Szépen, lassan, megfojtson

Ehelyett jött az élet
A sok csalódás, alázás
Fájdalom a keresztem
Melyet cipelni nem bírom
Erõm fogytán....

S félek:
Míg viszem a keresztem
Hiába vannak emberek
Kik vizet pohárban elém tesznek
S megkönnyítsék terhemet
A végén úgyis megfeszítenek
A fájdalmak
Mik szorítják torkomat
És félve fekszem, félve kelek
Vajon marad e még erõ bennem
Lesz e nevem, melyet
A posztumusz díjra nevezhettek