Egészségügyi
helyzetjelentés
Kedves Olvasó!
Furcsa eset
történt ám vélem a minap,
melyet úgy érzem, - mivel demokratikus
országban élünk,- meg kell osztanom
Önökkel. Élek alapvetõ
jogaimmal, mint pl
a szabad vélemény
nyilvánítással.
Magamról,
elöljáróban annyit, hogy
születésem óta van egy
betegségem, melynek becses neve: Morbus Recklinghausen
kór. Ennek a betegségnek az a lényege,
hogy úgynevezett csomók, daganatok jelennek meg a
bõr alatt, hol itt, hol ott. 27 év alatt
két
ilyen csomót távolítottak el
mûtéti úton a
szervezetembõl. Az elsõt 13
éves koromban az alkaromból, melynek a
szövetmintájából
megállapították a fenti
betegséget. A második az már kicsit
komolyabb volt, az emlõ alól lett
kimûtve 18 éves
koromban. Szintén jóindulatú volt a
daganat, de az orvosok közölték velem,
hogy állandó kontroll vizsgálatokra
van szükség, mivel ilyen daganat
bármikor létrejöhet valamelyik
belsõ
szervemben, vagy a csontokban, s ezt bizony idõben
észre
kell venni. Igen ám, de ifjú kori
hévem végett, meg más egyéb
okból nem jártam el a
kötelezõ
kontrollvizsgálatokra. (pl koponya ct, ultrahang).
Történt
aztán, hogy bizony megint jelentkeztek azok a
tünetek, amik az elõzõ két
mûtétem
elõtt. Fejfájás,
fáradékonyság, hirtelen
fogyás. Gondoltam, ennek fele sem tréfa, de nem
szenteltem túl nagy ügyet a dolgoknak.
Mígnem aztán egy szép hajnalon arra
ébredtem, hogy a szívem hevesen ver, izzadok,
kiszáradta szám, légszomjam van. Ennek
annyi elõzménye volt, hogy az utóbbi
idõben
sokszor szúrt nagyon a szívem. Ez a "roham"
tartott úgy öt percig, aztán
már csak a szúrást éreztem
a szívemben. Este aztán
megismétlõdött az eset,
immáron
fél órán keresztül tartott,
majdhogynem mentõt kellett hívni
hozzám. Itt
kezdõdött az én kis
kálváriám.
Reggel szépen
elmentem a körzeti orvoshoz (3 órás
várakozás), aki aztán ott helyben
EKG-t csinált, másnap visszarendelt
vérvételre, még egy EKG.
Sürgõsségi beutalóval beutalt
a
kardiológiai osztályra, ahol az
eredményeim negatívak lettek, annyi, hogy a
terheléses EKG-t, csak közel 4 percig
bírtam. Innen tovább küldtek
endokrinológiai, valamint neurológiai
szakvizsgálatra. Az utóbbiról
szeretnék beszélni, melynek a lényege
az, hogy csak ez az osztály tud koponya ct
vizsgálatra küldeni, a körzeti orvosnak
erre már nem terjed ki a hatásköre.
Koponya ct vizsgálatom, legjobb tudomásom szerint
18 éves koromban volt, az elõzõ
mûtétemkor.
Közölték ám az
illetékes doktorovicsok, hogy legalább
évente meg kell ejteni egy ilyen vizsgálatot,
hogy ha valami gond van, idõben
észrevegyék.
Miután
kivártam az egy hónapot- mivel akkorra kaptam
idõpontot- a fenti vizsgálatra, a
következõ
történt:
Dr.
Bubóné Margaréta
(személyiségi jogait nem szeretném
megsérteni, ezért nem nevesítem) a
következõ vizsgálatot végezte
rajtam:
Szépen felfektetett az ágyra, megkopogtatta a
térdemet, s a bokámat, csiklandozta a talpamat,
majd a szememmel kellett az ujjait követnem.
Ezek után
beszélgetésbe elegyedtünk, s
megkérdezte, hogy tulajdonképpen,
miért is vagyok ott ahol?! Mondom én, hogy a
kezében vannak a régi orvosi
papírjaim, tán el kéne olvasni,
másodjára pedig nem vagyok orvos, fogalmam sincs.
Ekkor elkezdett a hangulatom felõl
érdeklõdni, én
meg jóhiszemûen válaszoltam, hogy
hát
alapjáraton elég depresszionista vagyok, de
hát istenem, ilyen a világ, ezek a
mellékhatásai. Ekkor történt
a varázslat! Szépen lehívta az
adataimat a központi
nyilvántartásból, s látta
ám, hogy engem már kezeltek a
depresszióm végett,
ráadásul kétszer is a
pszichiátrián. (suicid gondolataim,
kísérleteim végett) Ekkor
aztán meg is kaptam a kellõ
felvilágosítást, hogy az
elvégzett fenti vizsgálatok alapján, s
azok alapján, amiket olvasott rólam,
megállapította, hogy a jelen tünetek nem
a velem született betegségembõl
adódnak-
sic semmi bajom effektív-, viszont a
pszichiátriai kezelésem javasolt.
No fene, ezt sem tudtam
ám!
Mármint azt,
hogy egy két koppintás a térdre,
valamint kis csiklandozás után, valaki el tudja
dönteni, hogy van e bennem valami daganat, vagy nincsen!
Biztos tökéletes orvos, s belém
látott ezért mondta amit. Azt mondanom sem kell,
hogy koponya ct vizsgálatra nem is
küldött. Gondolom én is naív,
hogy persze, mert semmi bajom, csak pszichiátriai
kezelés kell, mert attól, ha netán
valami mégse stimmel, a nyugtatók
hatására biztos elmúlik a daganatom.
Persze nem kell az
ördögöt a falra mázolni, tudom
én, lehet nincsen daganatom, de 9 éve nem volt
ilyen kötelezõ jelegû
vizsgálatom. Gondolom
én, kis felnõtt fejemmel, tán
túl
drága. Mert mint megtudtam, az orvosokon bizony
számon kérik a koponya ct vizsgálatok
számát, indokait. Hát, ha a fentiek
nem indokolják, akkor biztos az én
készülékemben van a hiba, amit megint
csak ezt kell mondjam, majd a pszichológus, vagy a
pszichiáter rendbe rak. Akkor majd örül
mindenki, aki engem szeret, mert lám, nincsen semmi bajom,
felesleges volt aggódni.
Hogy a
vizsgálatok vége mi lesz, azt nem tudom, mert
hála a jóindulatú körzeti
orvosomnak, rendesen írogatja a beutalókat a
különféle osztályokra, hogy
meggyõzõdjünk róla, minden
rendben van. Egyenlõre.
Hogy a
vizsgálatom miért volt ilyen felületes,
azt nem tudom, de azt mondja a kormány, hogy a
vizitdíj elejét veszi a
hálapénznek, de mint a mellékelt
ábra mutatja, csak részben, vagy semennyire.
Lehet, hogy kis ajándékcsomaggal, vagy
borítékkal kellett volna a vizsgálatra
érkeznem, hogy szegény megfáradt
doktornõ. és két segédje,
nyugodtan
tudjon két vizsgálat közt nassolni, meg
kávézgatni?! Lehet. Mint ahogy az is lehet, hogy
mindez Valentin nap elõtt egy nappal
történt.
Lehetséges, hogy tényleg nem a
beutalóval kellett volna érkeznem.
UI:
Akinek esetleg van
hasonló tapasztalata, kérem írja meg
történetét,, vagy vegye fel velem a
kapcsolatot, hogy egy szép kötetbe tudjam rendezni,
majd a nagyérdemûvel megosztani. No, meg persze az
illetékesekkel.