Holt életem
A
magány és a
kétségbeesés
Mint
bilincs a rabokon
Úgy
vesznek engem is körbe
Miközben
sétálok a vesztőhelyre
Bűnös
vagyok, de ekkorát
Tán
csak nem vétkeztem
Hogy
boldogtalan életemmel
Kelljen
érte megfizetnem
Vághatják
le fejem
Akaszthatják
testem
Vagy
törhetnek kerékbe
Ültessenek
vasszékbe
Mindenen csak
nevetek
Mert
azt hiszitek
Most
öltök meg
Pedig
én mér rég halott vagyok
Mert
szívem először megfagyott
Majd
darabokra hullott
Mikor
Ő helyéről kitépte
Majd
fogta magát és leköpte