Leírom magamnak....

Fekete papírra fehér tollal írt sorok
Melyek lelkem nyomták
S míg le nem írom, tudom:
Nem nyughatok

Nem nyugodhatok addig sem
Míg e sorokat te nem olvasod
S meg nem tudod, mi az
Amit velem tettél, te átkozott

Mert átok ül válladon
Lelkedet nyomja a keserûség
Mert tudod jól, amit tettél
Büntetlenül meg nem úszod

Ott állsz majd talpig fehérben
Csak én látom rajta a koszt az ítélõszéken
Hol kimondják majd ítéleted:
Hogy következõ életedben, csak õt szeretheted

S te, örülhetsz, ha megúszod ennyivel
Mert a kár, amit bennem okoztál
Nem heverem ki ezer más élettel
S a fájdalom, hogy egyszer elmúlik:
Csak remélem