Lelkemben símogatlak


Itt ez az éjszaka
Pihen rajtad, a válladon
Mint lelkem egykor szíveden
ez volt az én életem
Egy különös érzés
Egy furcsa érintés
Egy örökké tartó
Földöntúli ölelés
Itt ez a hajnal
Arcodon ébred
Az elsõ kósza napsugár
És nem az én kezem
Simogat már

Nézd az éveket
Úgy rohannak
Kéz a kézben
Mint mezõn a gyerekek
kik örök szerelmet
esküdtek egymásnak
egy fa tövében
S ezek az évek
Mint egy érzéketlen gép
Tépik szét õket
S hullanak most a porba

Mint a fejem
A szívem után,
De még a lelkem elõtt
Amivel oly rútul elbántál
S az illúziók színes szárnyán
Mielõtt tovaszállnék
Megmentem e két gyermeket
Hogy lásd szeretek még most is
Mikor halálomon vagyok
S nem érzem már két karod
Nem. Sajnos nem úgy halok meg
Ahogy álmodtam
Hogy szemed tengerében
Fájdalom nélkül elmerülök
Hanem hideg szemed tükrének
Csapódom, s fájdalommal telítve
Úszom el a Semmiben