Hazám

Magyar vagyok.
Itt születtem, ezen a földön
Ez a Hazám
Áldott jó Magyarország.
Egyesek mégis bélyeget ragasztanak rám
Hogy lám, hazaáruló
S nemzetidegen lettem itt Magyarországon
A Kárpát-medencében
Azt mondják az okosok:
Nem vagyok jó, s igaz magyar
Mert baloldalon lüktet szívem
Nekik ezért nem kellek
S szerintük az igaz magyarok
A határ túloldalán élnek.
Emlékszem: kicsi gyermek voltam
Mamám nevelt, s mondta:
Ez a hazád, Magyarország
Magyar vagy, s légy büszke reá
S bármily sors vár rád
Itt boldogulj, kisunokám.
Erre aztán büszke voltam, ezt is vallottam
Míg egy szép nap bele nem ütköztem abba
Amiket fentebb írtam.
De el nem gyengülök, erõt veszek magamon
S kikérem magamnak, hogy egyesek
Magyar létemre, szellemben, lélekben
Magyarságomtól fosszanak.
Mert nem vagyok hazaáruló, sem nemzetidegen
Csak egy magyar vagyok, aki erre még mindig büszke.
E büszkeséget nem hagyom, nem engedem
Nem tudják sem itthon,
sem a határ bármely oldalán elvenni tõlem
Legyen bármily erõs akarata a kéznek
A kéznek, mely e büszkeséget törni akarja
A magamfajta akkor is magyar marad
Ezért vállald magad!
Még, ha nem is úgy élsz, s gondolkozol
Ahogy egyesek elvárják
Mindig állj ki magadért
Magyarországért, a demokráciáért!
Mert itt születtél, ez a hazád.
S a bélyegek, mit ragasztanak ránk
Majd nem fognak rajtunk
Mert csupa máz,álca, s hazug
Mely kéz e bélyeget fogja.
Nekünk nem árthatnak
Mert nekünk is ez a hazánk
Szép Magyarország
S csak azért, mert másképp gondolkodunk
Bélyeget a homlokunkon viselni nem fogunk
Mert büszkén valljuk mi is, hogy magyarok vagyunk!
Itt élünk, dolgozunk, s ha jön az idõ, itt is halunk.
Legyen a körülmény bármily akaratos és konok.
Vannak, kik azért, mert ilyen vagyok
Akasztani akarnak.
Hát tessék! Rajta!
Önként megyek majd oda
Hol áll a bitófa
De ha tetszik nektek, ha nem:
Akkor is
Magyarként lógok majd rajta!