á

Nyári Zsolt

Megoldás lenne?...

 
Nagy a sötét csend köröttem
Mert életem egy részét töröltem
Nem tudok bújni senkihez
Szíved irántam semmit nem érez
 
Szétfolyt,ami egykor mi voltunk
Mint sötét tinta a szűz papíron
Szívünkben mégis mély,
S egyedi nyomot hagyott
 
Lábam ólomnehéz, zsibbadt
Tovább lépni kéne, előre
Menekülni az életbe
De lábaimon bilincs, mert
 
Ami kéne: Szerelem, az nincs
Leragadtam, mint ócska
Szekér kereke a sárban
Mindennapjaim élem a múltba
 
Üldözök egy képet, reményt
Utol már nem érem, hisz
Szívedhez más, már hozzáért
A kíntól lassan búcsúzni kéne
 
Mert az életnek így nincsen értelme
Nincs a szívemnek, lelkemnek fénye
Mi megvilágítaná előttem az utat
Hogy tudjam: Merre menjek tovább?
 
Nélküled? Az élet egy kihalt világ
Magányos állatként kóbolrlok benne
Jó lenne, ha a halállal végre elvinne
S fáradt testem megpihenne
 
A jó öreg temetőben