30 éves önjelölt
író-költõ vagyok, vagy
mifene. 12 éves korom óta írok
verseket. 20 évesen elégettem összes
mûvemet, mert nem láttam értelmét
írni, aztán 3 évnyi szünet
után újra
kezdtem. MI mást tehettem volna? 25 éves koromban
magánúton jelentettem
meg egy közös verseskötetet Vajda
Katával, melynek címe: Két arc, egy
lélek. A könyv visszhangja számomra
pozitív volt, ezért azóta
önálló
kötetem országos
megjelenésére koncentrálok. Ez sajnos
nehéz, mert
kiadó akadna bõven, csak épp az anyagi
részét nekem kell állnom, ami
jelenleg lehetetlenség.
Az Accordia kiadónál
pályázati úton nyertem egy
lehetõséget országos
bemutatkozásra, a Szavak csillámló
hóesése címû kötetben jelent
meg pár
versem. Valamint több ilyen amatõr költõt
felvonultató könyvben
szerepeltem már.
Szóval jelenleg is élek, alkotok.
Verseim általában a
reménytelenségrõl, a reménytelen
szerelemrõl szólnak, de igyekszem majd hangulatban
javítani õket:))
A
legjobb kritika számomra az volt, hogy verseimbõl
József Attila és Tóth
Árpád, valamint Radnóti
Miklós jut eszébe az olvasóknak. Õket
sokáig
nem olvastam, de mióta ebbe a kritikába
többször beleütköztem,
próbálom
pótolni ebbéli
hiányosságaimat.
Prózai mûveimet pedig a élet írta...a
saját életem....
