Szárnyaszegett
angyal
Szárnyaszegett
angyal
üldögél
a romos
várfalon
Szárnyaszegett
angyal
mely, úgy
érzem
én vagyok
Szárnyaszegett
angyal, Ki
Bandukol ezen a
Földön
Szárnyaszegett
angyal
évezredek
óta
a bolygók
között
Keresi
önmagát,
Keresi
árnyékát,-
Álmait,
céljait
Szárnyaszegett
angyal
fáradtan
üldögél
a magányos
bástyákon
Szárnyaszegett
angyal
Ki
halhatatlanságot
adott oda, hogy
Kérdéseire
választ kapjon
Szárnyaszegett
angyal
elkeseredve,
részegen
szédölög
a Világban
Szíve tele
fájdalmakkal
Melyeket nem
kért, s
nem remélt
Amikor idejött a
Földre
Kérdéseire,
válaszok helyett
Sebeket kapott a
lelkében,
egy
kérdése volt
csupán
Érteni
ittlétünk okát
Szárnyaszegett
angyal
az éjszaka, a
sötét
hegyek
között
Így
készül örökre elaludni.
Utoljára
felteszi a kérdést
Istennek, s
magának
Vajon
megérte-e?
S válasz
helyett
Egy emlék
bukkan fel benne
Egy emlék, mely
Téged
idézett fel,
S rád gondolva
Hatalmasat
kiáltott:
-Megérte-Megérte!
Mielõtt
örökre elaludt.