Szegény világtalan
Szegény világtalan
Koldusa világnak
Nem ér véget szenvedése
Rá soha nem várnak.
Színre lép, s eltûnik
Az életek, s emlékek közt
Õriz magában egy képet
Amit a világ összetépett
Hazát keres de nem talál
Otthon várja a vén halál
Feni már a kaszáját
Amivel sújt le rá
Nem akar már menekülni
Nem akar több fájdalmat
Nem gondolni, s nem vágyni a halálra
Csak várni arra a másikra
Kiben a szívem egésze dobban
Lelkem otthonában
Elmerülni szemeiben
S vele várni a halálra