SZILÁNKOK A LELKEMBŐL
***
És szólt a Mester:"Állandó változásban élsz.A múlt, elmúlt, a jövő még nincs készen. Csak a Jelen szent pillanata létezik,az Itt és a Most.Hogy milyen vagy ebben a Jelenben, az dönti el Múltadat,s Jövődet is.Élvezd,s légy boldog a Jelenben.Így az voltál a múltban is, s a Jövőben is az leszel" Ny.Zs

***
És szólt a Mester:" Ne akard Sorsod csomóját kibogozni.Ha csomós,akkor annak oka van.Nem kibogozni,henem el, s feloldani kell.Mint a görcsöt a lábadban,hogy tovább tudj lépni. Ha pedig tovább lépsz, s mocsárba kerülsz,akkor ne kételkedj benne: Ez volt a Sorsod,hogy elmerülj.Hogy mikor?Akkor,amikorra az meg vagyon írva....Se előbb, se később. Ha pedig magadtól mész a mocsár felé: Hiába veszel nagy levegőt barátocskám.Legfeljebb tovább ostorozhatod magad azért,hogy miért tetted azt amit" Ny.Zs.
 

*** És szólt a Mester:"Sose búcsúzz hangosan,mert nem kell.Halkan, csendben lépj tovább mint a tavaszi lágy szellő,mikor a friss,harmatos füvet ringatja.Az emléked is így ringatja azt,akinek jelntettél valamit.Ha nem, akkor meg kár búcsúzkodni.Halkan távozz,s hiányod égetni fog,mint a tűz,mely lángba borítja az erdőt"Ny.Zs
*** 

És szólt a Mester az ifjú harcosnak: "Nem attól nagy harcos valaki,hogy mindenki fölött diadalt arat.A jó harcos tulajdonsága az is,hogy fejet tud hajtani a nálánál is jobb harcosnál.S ha vesztesként hagyja el a pódiumot,visszatér,hogy később learassa győzelme babérjait!"
*** 
És a Mester megszólal:
 Ím, vedd fel harci ruhádat,
melyen a legerősebb védelem a hűség, s legyél az éjszaka lovagja!
E páncélt senki és semmi nem sebezheti,
csak Te magad!Légy hű magadhoz, s a páncél megóv minden bajtól! Ny.Zs.

*** 
A szerelem,olyan,mint egy csodaszép,
faragott nyílvessző,melynek hegye méregbe van mártva.
Még az ellenséged is beléd szerethet,s ki is mondja:
"Én ezt soha nem lövöm Beléd,nehogy meghalj"
-s gondolatban hozzáteszi:ha a szerelem elmúlt,
elég ha megsérted vele a tested,
s elmúlsz,mint a pillanat,mely minket összead. Ny.Zs.

*** 
És szólt a Mester:"Ne feledd,bármit megtehetsz életed során.
Egy dologra figyelj nagyon.
Hogy a lelkiismereted mindig legyen kristálytiszta,
mint a patak forrása,hogy ha valaki inna belőle,ne mérgezze meg.
S mindig így legyen,mert nem tudhatod,
mikor kell átkelned a túlsó partra,
ahová csak tiszta lekiismerettel lehet menni.Ny.Zs

***
Úgy érzem magam
MInt egy úszni nem tudó
Hajótörött
A háborgó mély, sötét
Fekete tengeren
Ami lehetne akár fehér is
De a valóságban kék.

***
A TE DOLGOD

Nagyot estél fentről lefelé
Nem is tudtad: hogy én szerelmes szívvel várlak
S az utolsó pillanatban elkaptalak, mint áldozatát a vad
Ám hiába szorítalak, erősen foglak
Nem tehetek semmit ellene, ha te zuhanni akarsz
Le a földi életbe.

***
SORSUNK

A Világ a holt idényben
Lidérces messzi fényben
Máshogy él,látszik
S fénylik
Mint mikor benne vagyunk
S kemény szerszámokkal
A Sorsunkat kovácsoljuk

***
ÁTFESTETT LELKEK

Fejest ugrani egy más világba
Mint hideg vízbe a kánikulában
Egy pillanatra mindent feledni
S egy mozdulattal megtisztulni


***
ÖRÖK ÁLOM

Eltévedni benned
Otthonra az öledbe
lelni
Veled kelni, feküdni
ÉLNI ÉLNI
Örök álom csupán
Mely némán néz le rám


***
LÉLEKHANG
Nem folynak már könnyeim
Lelkem kiapadt, kiszáradt.
Szívemen egy madár dalolt
Mikor szemem megkövült.
***
IDŐ
Mily gyorsan megy az idő
Az egyik percben csecsemő
A másikban egy öregedő
Haldokló ember
Az örök átmenő
***
FURCSA

Mily furcsa a halál
Kopogó lépteit hallani
köröttem
Ahogy jár-kel fel s alá
Csendesen és némán
közben
Türelmesen várja az időt
Hogy mikor sújt le rám
***

Rettegés

Szerelem?
Nem létezõ kincs
Csupa ábránd
Félelem
Hogy elvesztem a másik felem
***
Merengve....

Gyere, kövesd s szívem, nem visz messzire
Csak az örök sötétségbe, ahol majd darabokra törik
De szilánkjai az Eget is megsebzik.
***
Vigyázz emlékeinkre

Jégvirágként élek, s ragyogok szívedben
De vigyázz rá!
Mert ha más meleget visz oda
Akkor örökre elolvadok
***
Minden a helyén

A gyertya lángja a félhomályba
Cigarettafüst a szobába
Szívem csillogó arany dobozba
Lelkem pedig végre otthonába
***
Mi

Te és én mától egy sötét dobozba zárva
Az örök sötétségbe kárhozva éljük napjaink
Hol néha majd kihunyt szerelmünk világít.
***
Vérző Szilánk

Gyere, kövesd s szívem, nem visz messzire
Csak az örök sötétségbe, ahol majd darabokra törik
De szilánkjai az Eget is megsebzik.
***
Tűnő boldogság

Boldogság eszménye fut végig rajtam
Ahogy esőcseppek a falevélen
Ám amint kisüt a nap: A boldogság elillan
Mint az esőcsepp egy pillanat alatt
***
Megmentettél....

Glóriámba villám csapott
Mely ettől elrepedt, megremegett
De angyalszemed szeretettel
Újrahegesztett, s eggyé tett engemet
***

Ez jár nekem?

Kegyvesztetté tett a szabadság, amire vágytam
S egy rakás szemétre való a szabad akaratom
Amit útravalóul kaptam
***
Mondd akkor mi van....?

Mi van akkor, ha az élet, ami élünk
Csak álom csupán, szép ábránd
S a valós életünk az álom
Mi éjjel a szemünkre száll?
***
Odaát

Vár az árnyék Odaát: Kitárt karokkal
Széles mosollyal, hogy magához öleljen
S végleg elnyeljen
***
Már elveszett álmunk

A te édes félelmed ízét érzem
A számban, ahogy olvad a csókod
S közbe a semmibe vész el
Az összes álmunk
***
Vajon kinek....

Vajon milyen lesz majd,
mikor magamra maradok?

Mint az utolsó csillag az égen.
Én vajon majd kinek ragyogok?
***
Elúszik az élet.
Tovaszáll, mint árva madár
Melynek szárnya szegve már
majd orra bukik, mint egy gyermek
már nem segíti fel a rohanó világ
***
Nyomtalanul

Elkopott az összes álmom
Elszáradtak
Mint a virágok a síromon
És nagyon fáj, hogy láthatom
Utánam nem marad semmi nyom.
***
Illatod

Rajtam maradt az illatod.
Az ölelésed örökké rajtam marad

S mint pillangó pompázik színes szárnyával
Úgy ragyogok majd én is a  Másvilágban
         ***
Mi vagyok én

Egy apró kis hangya vagyok, tele álmokkal
Miközben gyűjtögetem morzsáimat.
Aztán hirtelen jön egy külső erő
A hangyára zuhan egy nagy kő
S még ha elmúlt is ő, a kis hangya
A morzsái itt maradtak utána
***
Ne nézz rám

Soha ne nézz rám többet, mert nem akarok meghalni.
Tekintetedben elveszek, meghalok
S ha el is gyengülnék, s könyörögnék se nézz rám
Mert azt szeretném, ha sokat várna rám a vén halál

***
Vakká tettél

A minap láttalak az utcán. Gondoltam utánad megyek
Én balga lélek, de úgy ragyogtál, hiába mentem
Jöttöm észre sem vetted, s csak álltál némám
Miközben a ragyogásod vette el szemem világát

***
Árva Tündér

Fátyoltáncot jár a tündér
Ki a párját várja
De hiába járja, mert párja
Elköltözött egy más világba
***
Már elment...

Meghalt az én gyönyörű hercegnőm.
Csókot hiába lehellek ajkára
Az csak ráfagy,s  rajt marad
Min testén a szűzi, menyasszonyi ruha

***
A reményen már...

Az én reményem a te szívedben van
Könnyem a te arcod mossa
Lelkem, testem elhagyta
Hogy benned leljek otthonra
Úgy, ahogy az meg volt írva

***
SZÍVEM


Szívem kettétört, de nem vérzik, a vér már kifolyt belőlem
Ez csak hab volt a  tortán:
Hogy mikor testem temetik, bennem a szívem
Apró darabokra törik


***
MIUTÁN
Minden, mit mondtunk, s tettünk: a Végtelenben hullámzik
S miután meghalunk:
Örökké él bennünk, míg el nem bukunk
Ahogy a fénylő szárnyú angyalok