Te és én

Te és én
Megszülettünk
Összenõttünk
Ha akarod, ha nem
Ha akarom, ha nem
Örökké üldöz a másik
Hiánya
Mert Te és én
Örökké, örökké, örökké
Összenõttünk
Összefonódtunk, ahogy
A fûzfa ágai
S egymást éltetjük...
Éltettük
Míg egy borús napon
Végleg elszakadtunk
Egymástól
Te és én...
Azóta külön külön
boldogulunk
De örökké ég
Bennünk a hiányunk
Mi egykoron mi voltunk
Te és én
A Mindenség közepén
Csak ragyogtunk
Aztán szépen
Csendben
Örökre meghaltunk