Utoljára

Utoljára szólok, mert
Dolgommal végeztem
Amiért életem életem
Utoljára szólok, mert
Véget értek a dolgok
A dolgok, mik az
Életem alkották
Utoljára szólok
Engedj be szívedbe
Nem látod? Szenvedek!
Esdeklem, könyörgöm
Szíved küszöbén
Engedj be
Hadd ragyogjak ott benn
Mielõtt meghalok
Elõtte hadd éljek egy kicsit
Csak most, csak neked
Vagy nem akarod?
ellöksz, mint mindig
Az életben
A halálomban is miattad
Magányos vagyok
Csak az utam nehezíted
Segíthettél volna
De ellöktél, belém rúgtál
Örökké aláztál, bennem
Pedig végleg elpattant egy húr
Ami az élethez fûzött
S mikor e sorokat olvasod
Lelkem már egy másik
Világba költözött