ÚTRAVALÓ

Hosszú, vagy rövid az út
Melyre készülök?
Még magam sem tudom
De nincs mit vigyek magammal
Üres kézzel távozom


Gyere most, ülj mellém
Az emlékeink kertjében
Adj nekem útravalót
Mit magammal vihetek
Hogy téged soha ne feledjelek

Nézz rám, fogd meg a kezem
Bennem, magamban õrzöm eztán
Tekinteted, a lelkemen az érintésed
Ahogy álmunk kertjében
Kéz a kézben lépkedünk

A Naplementénél, amivel majd távozom
Elõtte ölelj, csókolj, kapaszkodj belém
Mert Te vagy a remény
Ki olyan kemény
Mint az edzett acél
Te talpon maradsz
Én csendesen elbukom, mert gyenge vagyok
A Naplementével távozom.

Súgj még egy szót nekem
Mi kísér utamon
Mely óv és megvéd
Míg élem a halálom