Végzet szárnya

Úgy folynak könnyeim, mintha muszáj volna
Pedig a szívem mindenek felett
Akár örökké doboghatna
Ha nem jönne a végzet oly gyorsan
Melyet én hívtam, de meggondoltam
S nem mondhatom, hogy maradni akarok
Így siratom utolsó éjjelem
Az összes álmot, mi rám várt
S a lehetséges boldogságot.
Majd a Végzet szárnyára vesz
És elviszi életre méltatlan lelkemet.