Hóeséses
hajnalban
Félholtan
bandukoltam
S az
úton
megláttam
Egy
csodás angyalt
Agonizálva
...Sárosan,vérbe
fagyva
Nem szántam meg
S nem sajnáltam
mégis
Szárnyát
szívemmel hegesztettem
S újra a
helyére illesztettem
Majd így
haldokolva
Fagyott ajkára
csókot lehelltem
Aztán
feltámadt és rám mosolygott
A két
karjával felkarolt
És
repült velem messzire
Az örök
angyali szigetre
Ott már
szárnyrakaptam én is
S felkiáltottam:
Látjátok?!
Élek
Mégis