43.vers...szintén cím nélkül :)

Láttam magunkat
Azt, amik voltunk
S lehettünk volna
Ha nem mérgezné lelkünk
Az önzés hatalma
Mely lelkünk sorsa
És lennénk most is oly
Boldogan
Mint egykor voltunk.

Befûtött szobádban
Emlékszem
Két karod közt pihentem,
Füledbe szerelmesen lihegtem,
Tartottál mint árva gyermeket
Boldog voltam, hogy
Melletted lehettek.

Láttam magunkat a bál közepén,
Ahogy lassan sétáltunk
Szerelmesen hazafelé
Õrült tánc vette ekkor kezdetét
Azt hittük mindketten,
Így tör ránk a vég.
De most már tudjuk:
Ez nem így lesz!

Egymástól távol, semmit
Nem tudva Egymásról
Így jön majd a Vén Halál,
Mikor Kettõnkre Ránk talál