Zápor
Beborult
az ég
A nagy város felett.
Hatalmas, sötét felhõk,
mint
A katonák sorakoznak
a fejem fölött
Nem tudom, mitévõ legyek
Merre meneküljek,
így csak
Egyszerûen nyakamba
Veszem a várost, és várom
Hogy a nagy vihar
Elmossa bûneimet.
Tenyeremben tartok
Egy esõcseppet
Nem csinálok vele semmit
Csak ujjaim közt fogom
és
Nézegetem, csodálom
Egy pillanat múlva már
Csak ázom a nagy viharban
Várom a csodát
Hogy végre megtörténjen
És úgy legyen, mint álmaimban.
De az esõ nem mos le
Semmit se rólam
A bûneimmel együtt
Egyedül maradtam.
És hirtelen Boldog leszek
Mert rádöbbenek:
Nem csak rossz napok vannak,
jönnek s mennek!
Minden rossz nap után
Jön egy jobb, egy másik
És minden vihar után
Kisüt a Nap.