Harckocsik nyomában
2012.08.27.
Egy TDM-850, az egyes harcos kiképzésen

A jó öreg TDM Rinóm az utóbbi időben kissé túlzott étvággyal evett. Közelített a 6 liter/ 100 Km értékhez. Nagyon szeretem, de ezt már sokalltam, és lejjebb nyomtam a tűt a torkán. A szerelés után a szegényebb keverékkel elindultam egy rövid próbára, ami kissé elhúzódott. Hidegen kissé durrogott, de bemelegedve már hozta a formáját.

TDM 850 a harckocsik nyomaban (További képek a túráról a http://myriders.atw.hu/ oldalon.)

Elugrottam a Kisbalatonhoz, aztán Tapolca mellé. Ódörögdnél megkívántam a terepet. Csalogatott a harckocsizó kiképzőpálya.
Ma már nem sűrűn dübörögnek errefelé az igazi nagy vasak. A rendszerváltás a harckocsi tonnákat is kisöpörte. A hatalmas gyakorlótér a behajtásra alkalmas helyeken minden irányból sorompókkal, vagy hatalmas betongúlákkal van lezárva. Ráadásul a betongúlákat egy-egy alig látható betonvassal a kúpjuknál egymáshoz hegesztették. Majdnem beletrafáltam egy ilyen akadályba a két gúla között. TDM 850 a harckocsik nyomaban
TDM 850 a harckocsik nyomaban Valamikor réges régen én is sok évig katona voltam. Megdobogtatta a szívem a terep. Biztos vagyok benne, hogy sok vén katonában, a múlt szép emlékei idéződnek fel, ha újra ilyent lát. Idővel minden rosszat elfelejt az ember, és csak a terepen a nehéz körülmények között szövődött életre szóló barátságok, a kalandok, a vidám kitolások, az éjszakai szökések, a kocsmalátogatások, és a hosszabb rövidebb életű légyottok emléke vibrál örökké vénülő agyunkban.
Az üvöltöző felettesekre gondolva már csak mosolygunk. Mire elfogyott a seregben töltött napjainkat számláló centi, már értettünk mindent, szinte barátságos megszólításnak vettük, ha ránk ripakodtak, félvállról intéztük a büntető fekvőtámaszokat, futásokat, vagy a konyhai krumpli pucolást. Nem is vettük katonaszámba azt a társunkat, aki nem meregette még fenyítésként üresre a latrinát, vagy legalább a fogdában nem vendégeskedett legalább néhány szép napot. TDM 850 a harckocsik nyomaban
TDM 850 a harckocsik nyomaban Utólag minden szép volt, kemény és katonás. Fiatalok voltunk. Akkor ez a gyakorlótér dübörgött a gyakorlatozó harckocsiktól, és egyéb páncélos járművektől.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Lapultak a köves talajba utolsó erejükből vájt lövészteknőkben a kiskatonák. Szidták a sorsot, a világot, a Bakony földjét, az ordítozó feletteseket, a csorba gyalogsági ásójukat, és verték, túrták a követ, amíg el nem készült az a kis teknő, amiben megbújhattak.
TDM 850 a harckocsik nyomaban A teknőásást lelkileg segítette a tudat, hogy a végén majd újra visszatemethetjük a gödrünket, és legközelebb megint egy új helyen törhetjük fel a köveket a szűz talajból. Ez bizony nem szántóföld. Nem a barátságos agyag. Ez a sziklás talaj még a növényeknek sem kell, nemhogy a parasztnak. Ezért lett ez a placc a katonáké. Had játszanak.
TDM 850 a harckocsik nyomaban A hatalmas zajban, a dübörgő motorok okozta lármában, a robbanó gyakorló gránátok, és fegyverropogás között, teljesen kimerülve nem volt nehéz elképzelni, hogy a háború kellős közepébe csöppentünk.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Mikor már mindenki teljesen kikészült, egy véresszájú őrmester vigyorogva elüvöltötte magát: GÁÁZZZZ!!!! Ezt nagyon szerettük. A tűző nap ellen, nehogy a mocskos poros képünk leégjen, a pofánkra cibálhattuk a gázálarcot.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Ilyenkor már nem jópofizott, nem röhögcsélt senki. Az izzadságtól tapadós, büdös gumimaszk húzta, nyúzta a bőrünket, cibálta tépte tüskényi hajunkat, és sehogy sem akart a helyére menni.
TDM 850 a harckocsik nyomaban A gázálarcban a külvilág eltűnt. A párás üvegen át, mint gülüszemű marslakók bámultuk homályba vesző társainkat, ziháltunk, fujtattunk a gumipofában. Nem csak vakok, jóformán süketek is voltunk saját légzésünk hörgő sziszegő hangjától. A boldogság fokozható. Az élményt a vegyvédelmi ruha felvétele emelte az egekig. Fél süketen, szinte vakon nem túl egyszerű felvenni. Ilyenkor gyakran nadrágszárnak nézte az ember a kabátujját. Előbb utóbb azért sikerült beöltözni, és hogy a kellemes gőz a gumiruha alól lefelé ki ne szökhessen, ránk került a vegyvédelmi csizma is. Hú de jó volt.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Ilyen dombokon meneteltünk beöltözve, szédelegve, az előttünk, mögöttünk, vagy éppen mellettünk haladónak neki-neki ütődve teljes menetfelszereléssel.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Akkoriban a vasszöget is megettük volna, de nem volt rá szükség. Az ebéd helyett a konzervdobozból kikotort gyíkhús fedőnevű marhakonzerv, vagy egyéb vagdalthús szerű holmi isteni eledelnek hatott a száraz kenyérrel. Príma volt rá a húgymeleg poshadt víz a kulacsunkból.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Ez elég rosszul hangzik, a seregben mégsem fogyott le senki. Csak híztunk, és izmosodtunk. Legtöbbünk még ma is annak a néhány év erőlködésnek köszönheti a kondiját.
TDM 850 a harckocsik nyomaban A kis vegyvédelmi gyakorlatot gyakran futással vezettük le, majd ha már a napi program kezdett kifújni erőltetett menetben, vagy üvöltve énekelve gyalog vonultunk a laktanyába. Kemény srácokat faragtak belőlünk. Nagy is volt a pofánk. Azt hittük, azt csinálunk a világgal amit csak akarunk. A világ ezt leszarta.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Sokszor érzem úgy, hogy a mai fiataloknak sem ártana valami hasonló élmény. Fogalmuk sincs róla, micsoda közösség tud kialakulni nehéz körülmények között. A legkülönbözőbb fizikumú, képzettségű, hátterű, vallású fiatalok váltak egy jól működő egységgé.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Itt az egy mindenkiért, mindenki egyért nem tűnt üres frázisnak. Itt megtanultuk segíteni, és becsülni egymást. Megismertük saját magunkat. Rájöttünk, hogy valójában közünk sincs azokhoz a nyehegős, puhány taknyosokhoz akik voltunk, mielőtt bevonultunk katonának. Keményebbek lettünk, durvábbak, de volt szivünk.
TDM 850 a harckocsik nyomaban Ez is elmúlt.....

(További képek a túráról a http://myriders.atw.hu/ oldalon.)
TDM 850 a harckocsik nyomaban TDM 850 a harckocsik nyomaban
TDM 850 a harckocsik nyomaban TDM 850 a harckocsik nyomaban