Beszámoló a Sport- és Hobbinyúl tenyésztők Fajtaklubjának első évéről

A Fajtaklub első éve igen mozgalmas volt. Miután 2007 év végén elhatároztuk, hogy megalakulunk a nyúltenyésztés régi fényének vissza hozatala céljából, tudtuk, hogy nagyon sok munka hárul ránk. Az idei év elejétől tehát megkezdtük a sokszor nem egyszerű szervezési, kapcsolatépítési munkát.

Elsősorban a hobbinyúl tenyésztést kellett szakmai keretek közé foglalni. Amíg ez nem megoldott, felesleges minden más terület fejlesztése. Tehát szabályzatokat alkottunk. Ehhez igénybe vettük a hozzáférhető tenyésztési szabályzatokat mind haszonállat, mind hobbiállat fajoktól. Sikerült is egy mai szemléletnek megfelelő szabályzatgyűjteményt létrehoznunk, azt hiszem. Kezdtük az egyedi azonosítással, ami minden fajtatiszta tenyésztés alapja. Itt a legmodernebb lehetőségeket is engedélyeztük a nyulak jelölésében: a jól bevált tetoválás mellett az angolszász országokban alkalmazott, az állatvédelmi igényeknek megfelelő lábgyűrűzést, illetve a legmodernebb chipbeültetést is engedélyeztük az egyedek jelöléséhez.

Amikor a váz megvolt, összeültünk, és megbeszéltük, mit kell kihagyni, mi korai még, és mi az, ami okvetlenül szükséges. Természetesen gondolnunk kellett a kiegészítő szabályzatokra is: az egyedi jelölés, a törzskönyvezés mikéntje, illetve az ehhez szükséges adatlapok megalkotása is megtörtént. Mindehhez kitöltési útmutatót is készítettünk, hogy aki valahol elakad, segítséget kapjon.

Az alapvető szabályzatok után kidolgozásra várt még a kiállítási szabályzat: hiszen jó, jó, hogy vannak/lesznek törzskönyvbe felvett állataink, de ezek minőségét jobb, ha egy kívülálló szakember ítéli meg, mintha az olykor elfogult tulajdonos. Ehhez a munkához viszont mint kiderült, itthoni szakember már csak mutatóban akadt (ha akadt). Tehát oda kellett fordulnunk, ahol a kiállításoknak nagyobb hagyománya van, mint itthon. Mi a szlovák sporttársakat találtuk meg ebből a célból. Szerencsére nagyon lelkes fogadtatásra találtunk, hiszen a két ország közelsége miatt mindenkinek előnyére szolgálhat az együttműködés.

Kiderült, hogy aktuális standardok sincsenek, valamint a kiállítási szabályzatok, ponthatárok, bírálati lapok elég rég elavultak. Tehát ezek modernizálására, az európai normáknak megfelelően nagyon szükséges. Ez a munka még most is tart, itt kissé lassabb a haladás, hiszen oly sok minden hiányzik.

Hiányoznak például a szakképzett és jól felkészült bírók. Tehát szerveztünk egy bírói tanfolyamot, ahol az elméleti anyaghoz sikerült egy olyan embert találni, aki még kapcsolódott a „régiekhez”, hiszen náluk tanult nyúlbírálatot, és mint nyulakkal foglalkozó tudományos kutató, naprakész a mostani kutatási eredményekből is. Így nagyon jó előadásokat hallgattunk. (Ezúton is köszönjük Dr. Virág Györgyinek!).

A gyakorlati része a tanfolyamnak még ma is tart,de a lelkes résztvevők létszámából úgy tűnik, lesznek újra bíróink, akik segítenek a tenyésztőknek a munkájuk során. Merthogy egy bíró feladata alapvetően ez: úgy ítéljen meg egy állatot, hogy abból a tenyésztő tudja, jó úton halad-e a tenyésztési koncepciója, vagy sem. Sajnos most elég nagy divat, hogy a „jaj, többet nem jön kiállításra, ha rossz pontszámot kap a nyula” szemlélet miatt olyan állatok is átcsúsznak a rostán, akiknek nem lenne ott a helyük. Az alkalmi jócselekedet pedig hosszú távon nem szolgálja a minőségi tenyésztést... Tudomásul kell venni: a tenyésztőnek tudnia kell, mit nevez be kiállításra! Tehát előtte nézze már meg azt a nyulat otthon, hogy a fogállása jó-e, hogy a bak heréi megvannak-e, hogy a tisztasági követelményeknek megfelel-e (sajnos, e téren nagy hiányosságokat tapasztaltunk, de nemcsak itthoni kiállításokon, hanem külföldön is). És azt is tudomásul kell venni: nem minden nyúl tenyésztésre való! Ne akarjuk beerőltetni, ami nem olyan! Sem mint bírók, sem mint tenyésztők. A Fajtaklubnak erre lesz is javaslata, és a gondolta persze itt sem új: vissza kell hozni a köztudatba a tenyészetekben történő bírálatot (vagy egy régió/kerület/ egyesület keretein belül zajló bírálatokat). Itt a tenyésztő szerint olyan minőségű nyulait végig bírálja a jelen lévő szakembergárda. Egyfajta „tenyészszemle” ez, ahol képet lehet kapni egy tenyészet állatairól, a jellemző előnyökről, hibákról. Nem új ez bírálati mód: a Nyúltenyésztés c. nem ma készült(!) videón látható hogy zajlik ez! Az angoloknál ezt a fajta bemutatót „box show”-nak is nevezik: nem kerülnek felállításra ketrecsorok, hanem minden tenyésztő a klubhelyiségben, vagy erre a célra bérelt teremben a szállítódobozából teszi a nyulat a bíráló asztalra, majd oda kerül vissza. Ezek a rendezvények egy naposak, a nyulakat nem viselik meg, és kifejezetten a szakmai érdeklődőknek szólnak. Vagyis a cél a tenyésztő(k) nyulainak minél nagyobb számú bemutatása, hogy az esetleg kiállításra nem vihető (fülsérült, épp vedlett, egyéb nem genetikai problémás) nyulak is bírálatra kerüljenek. Mert a kiállítás célja a legszebbek kiválasztása, ami sok esetben aktívan már tenyésztésben lévő állatok számára elérhetetlen. De ezek minőségét is ismernie kell a tenyésztőnek.

A kis kitérő után vissza a Fajtaklub ez évben végzett tevékenységeihez.

A szabályzatok megalkotása után megindult a törzskönyvezés. Ezt egy lelkes tagunk vállalta, amit ezúton is nagyon köszönünk, hiszen ez a munka nem egyszerű, de nagyon szükséges a továbblépéshez.

Az ismeretlen származású, fenotípusosan fajtatisztának látszó nyulakat regisztráltatni lehet, hiszen a törzskönyvezés hiánya miatt a legtöbb nyúl ma itthon ilyen. Aztán a törzskönyvben már szereplő, kiállításon, házibírálaton megfelelőnek tartott állatok utódai alombejelentőkön kerülnek felvételre a törzskönyvbe. Idén a regisztráció még ingyenes volt, hogy ezzel is serkentsük a tenyésztők kedvét a regisztrációhoz.

Ma már elengedhetetlen, hogy egy modern klub jelen ne legyen az interneten. A Fajtaklub létrehozta hát a honlapját, mely itt található: www.nyultenyesztok.atw.hu

Az oldalon megtalálhatók a szabályzatok, letölthetők a bejelentő lapok, egyéb adatlapok. Valamint felkerült a kitöltési útmutató is. A tenyésztők névsora is fent van, és a bővítések folyamatosan zajlanak. Tervezzük egy standard gyűjtemény itt történő megjelentését, letölthető, nyomtatható formában, hogy a tenyésztő megtalálja az általa tenyésztett fajta aktuális standardját.

Az oldal rendben tartását is egy klubtagunk végzi, akinek ezúton is köszönetet mondunk!

Akinek kérdése van, a honlapon található e-mail címek valamelyikén érdeklődhet, a megfelelő embernél (törzskönyvezéssel kapcsolatban, honlapra való felkerüléssel kapcsolatban, tenyésztési szakmai kérdésekkel kapcsolatban, klubtagsággal, belépéssel kapcsolatban).

A Fajtaklub még egy nagy feladatot vállalt magára idén: megrendezte első kiállítását. Egy fiatal frissen alakult klub életében ez mindig nehéz dolog, pláne, ha egyből nagyra tör: a HUNGEXPOn rendezett óriási méretű, a legtöbb kisállatot, társállatot felvonultató rendezvényen kíván részt venni. Azt hiszem, utólag elmondható, hogy ez is sikerült! 120 nyúl (ami itthoni méretekben nem kevés!), gördülékeny rendezés, a látogatókat kiszolgáló programok (nyúl agility bemutató, gyereksarok), a nem fajtatiszta nyuszik közönségszavazatos bemutatója, és nem utolsósorban a nevezők megelégedésére szolgáló, magas szakmai színvonalú bírálatok- röviden így foglalható össze az esemény. Azt azért konzekvenciaként levontuk: egy többnapos kiállítás szervezése, bonyolítása, nem könnyű amikor ekkora látogatói/kiállítói létszám van (napi 5000 résztvevő, ezt meghaladó létszámú látogató volt a rendező becslése)! Sem az állatok, sem az emberek részéről.

Az év vége a tanulás jegyében zajlott: a bíróképzésen résztvevő hallgatók vettek részt több kiállításon, ahol a bírók mellett a szakmai fogásokat tanulták. Reméljük, jövőre néhányuk már eljut arra a szintre, amikor bíróként is „bevetésre” kerülhetnek.

Így év végén aztán a visszatekintés, összegzés maradt: jól indultunk, haladunk is (itt-ott lassabban), de van még mit csinálnunk! Többek között a tenyésztők bevonásának is folytatódnia kell, hiszen ahogy mi már sokszor hallottuk, és tudjuk: egyedül nem megy! Csak közösen tudjuk a tenyésztés színvonalát, a fajtatiszta nyulak mennyiségét emelni! És itt nem csak a tenyésztőkre, hanem az országban még fellelhető nyúltenyésztéssel foglalkozó egyesületekre, szervezetekre is gondolok.

Tehát mindenki, aki tenni tud/akar ne várjon tovább, hanem jöjjön, és fogjunk össze, helyezzük vissza a nyúltenyésztést oda, ahol néhány évtizede még volt! Ha nem tesszük, a világ végleg elhalad mellettünk, és mi megragadunk ezen a szinten: „ja, Magyarországon is vannak nyulak... De hogy milyenek, azt nem tudni, mert egy kiállításon sem látni őket...” Ugye aki komolyan gondolja a tenyésztést, nem akarja, hogy így legyen?

Vétek Tímea

 2008. december