Felkészülés a 2010-es Kinizsi 100-ra
Reckeb így látta
2010. február 28. (Héreg, Temető - Tata, Tóvároskert; 40km)Teljesítési idő: 7 óra
Furcsa kettős érzés alakult ki bennem a harmadik, éjszakai túránk után. Az utolsó szakaszt kivéve nagyon jó tempót, és már-már profi túrázást tudtunk csinálni. Hogy ezek után miért ilyen lett a vége, ezt nem tudom, nézzük részletesen:
Az útvonal Héreg, temetőtől Tóvároskert, mint már említettem éjszaka. A terület, mint az előzetes procedúrák alapján megtudtam két erdészethez tartozik, egyrészt a Pilisi Parkerdőhöz, másrészt a Vértesiekhez. Az előző hetem nagyjából azzal telt el, már ami a túrát illeti, hogy jó ügyintézőhöz méltóan jogilag is rendben legyen az állatkodásunk. Lényeg ami a lényeg, hogy engedélyekkel a táskámban vágtam neki tegnap este tíz óra után pár perccel az útnak a buszmegálló felé, hiszen fél után indult az utolsó buszunk, amivel terveztünk kimenni. Természetesen már a buszon várt rám a Tanbá (Óczal), ahol egyből megkezdtük szokásos hülyéskedésünket, melynek vége az lett, hogy egyből megkaptuk a buszsofőrtől, hogy akár abba is hagyhatnánk. (pedig csak a karfát akartam lecsukni, mert igazgattam a zoknimat, de nem sikerült :S) Nem ez volt az utolsó kellemetlen élményünk.
Ahogy beértünk Héregre a múltkori megállónál, ami az utolsó is, szerettünk volna leszállni, de olyan stílust kaptunk, hogy majdnem ledobtam a buszról a "drága sofőr bácsit".
Előttünk egy hölgyet minden különösebb kommentár nélkül leengedett az első ajtón, nekünk ki sem akarta nyitni, plusz ezek után még be is szólt, hogy kint van a tábla, nem látjuk, meg hogy ha arra mennek, akkor miért itt szállunk le nála. Ja, lehet nekem nem volt olyan jó seggem? Szóval elég rendesen felb***tam az agyam rajta, még a Tanbá nyugtatott, hogy szarjam le. (nem tudta, hogy kivel beszél az ostobája) A temetőig megnyugodtam, és miután felvettük a láthatósági mellényünket, lámpánkat, és megcsináltuk az első fényképeket neki is vágtunk. Egyből egy mászással kezdtünk, mármint természetesen létrázásra gondoltam. Az első szakasz amúgy temető - Bányahegy, klasszikus G50 útvonal, hát nappal azért máshogy néz ki ? A terv az általam készített itiner alapján 40 perc, a valós eredmény 37. Néhány megállással, és négykézláb mászással vegyítve egész jó eredményt mentünk. Fent pár perc technikai szünet, ivás, fényképezés, majd nekivágtunk az általam egyre jobban megkedvelésre kerülő Bhegy – Vtolnai műút szakasznak. Korábbi Gerecsék alkalmával mindig úgy gondoltam erre a szakaszra, mint a hely, ahol tarvágást végeztek, és már csak bokrok maradtak. Ahogy egyre többet járunk erre, kezd úgy alakulni a véleményem, hogy a szakasz, ahol könnyű menni, lehet létrázni (merthogy amúgy én szeretek ?) és a végén egy nagyon kellemes helyre jutunk. A terv 66 volt, de a "szokásos" egy óra alatt ezt is megtettük, nem lassított le minket az a tény, hogy éjszaka volt. Sőt, talán két perccel jobbat is mehettünk volna, ha nem szántják fel a mezőt a két létra között. (aki járt már erre, szerintem tudja, hogy mire gondolok) Tolnánál egy kis kajálás, ivászat, technikai félreállás, képek készítése, és rátértünk a Tanbá kedvenc szakaszára, saját elmondása szerint. Én nem vagyok ennyire derűs ezt a szakaszt illetően, mert itt mindig van sár az elején, még akkor is volt, mikor valamelyik évben hetek óta szárazság pusztított a Gerecse előtt, és minden porzott, és erre rájön az a tény, hogy teljesen szét van túrva az út. Persze ezt az első szakaszt leszámítva a tényleges erdőben már nincsenek ilyen problémáim. Koldusszálláshoz a terv 68 volt, a valós eredmény 53 (!) nagyon jó kis szakasz volt. (még az optimista becslésemet (58) is túlszárnyaltuk. A szakaszról még annyit, hogy a patakhoz közelítve nagyon lehűlt a levegő, és nagyon sötét volt, pedig végig lehetett látni a majdnem teliholdat, nem is értettem. Koldusszálláson terveztük előzetesen is a "nagy" pihenőt, itt állítottuk át az órákat kettőről háromra (még soha nem állítottam át éjszaka, ahogy kellene eddig), és mivel nagyon hideg volt, gyors turmix, protein szelet és fényképezés után indultunk is tovább a baji vh. felé. Ezt a szakaszt nem igen szeretem, mert kavicsos, murvás úton indulunk, majd felmászunk a kisréti vadászházhoz, (ahova most nagyon könnyen sikerült felkapaszkodnunk egyébként, nem igen fáradtunk el), onnan pedig ugyanolyan úton lassú, de kitartó emelkedővel folytatódik az út. Itt rontottunk először, nekem gyanúsan sokáig tartott az emelkedő, majd ezt közöltem is a Tanbával, hogy valami nem jó, plusz a sárga jelzést sem találtuk. Térkép elő, hol vagyunk? Fejünk felett Tatabányára menő távvezeték, térképen nincs meg, királyság. Néhány méterrel arrébb piros jelzés, elkúrtuk. ? Menjünk vissza, szerencsére kb 200 méterrel visszafele meglett a sárga, egy balra leágazást nem vettünk figyelembe. (bosszúból az utat jelző két fát meg is jelöltük, ahogy a kutyák szokták ?) Azért egy negyed órát sikerült elszórakoznunk, bár lelkileg ez nem volt megterhelő most. A Vértesszőlős fölött vezető úton ami visz a vadászházhoz, igyekeztem az élre állni, és diktálni a tempót, hogy behozzuk az eltévedést, és időben célba érjünk. (titkos terv volt a 6:32es vonat elérése) Ennek fantasztikus következménye lett, elkezdett fájni, gondolom a megerőltetéstől, a jobb bokám. Ebből is tanultam, inkább legyen kicsit lassabb a tempó, mint hogy utána szenvedjek. Azért pontosan két óra alatt elértük a vadászházat, ami kóválygással, emelkedővel számolva nem rossz, tekintve, hogy kb 9,5 km a távolság. Eddig mondhatjuk, hogy ideális volt minden, jó időt mentünk, jó kedvvel, és különösebb fáradtság nélkül. De következett a rémálom…
Kb két perc pihenő után továbbindultunk, hogy elkapjuk a vonatot, amihez még volt kb 70 percünk. Nem túl sok, de teljesíthető. Vadászház után kb 200 méterrel kereszteződés, jobbra, egyenesen a tarvágáson, és balra. Jelzés sehol, és még sötét volt, nem világosodott. Balra el, megyünk vagy 700 métert, jelzés sehol, állj! Térkép, nem tudom, menjünk vissza. Kereszteződésig vissza, jelzés nincs, térkép elő, pedig balra vezet az út. JÓ, balra el, jelzés nincs, és gyanúsan visszafele megy, elágazás jobbra, menjünk arra. Fakitermelés, lehuppanunk, térkép, holaf***ba vagyunk? Mindegy, menjünk tovább, arról jön az autópálya hangja. Megyünk kb egy kilométert, köves útra kiérünk, PIROS jelzés a sárga helyett, anyád! Térkép, piros út megvan, hova vezet? Vértesszőlősre! Bazzeg! Tanakodás, menjünk vissza a vadászházhoz, a piroson, és ott kezdjük újra, már mindegy az idő, csak legyünk meg. Vadászház vissza, közben már pirkad, lámpa sem kell már, újra evés - ivás, deja vu érzés, jó, csináljuk, nézzük meg már világosban, hogy hol rontottuk el. Kereszteződés, jelzés sehol, út balra, de mi az ott? A bokor másik oldalán? Picsába, sárga jelzés, meg még egy ösvény… Jó akkor hajrá. Én már nagyon álmosan, egy óra felesleges mászkálás, meg néhány felesleges kilométer után morálisan negatív tartományban irány Baj. Elég jó ütembe mentünk, de konkrétan harcolnom kellett, hogy gyaloglás közben ne aludjak el. Az kicsit jót tett a lelkivilágomnak, mikor 3 kecskeszerű állat átfutott előttünk a ritkás erdőn, és sokáig láttam őket. Mik lehettek, muflonok??? A stációk mellett hamar leértünk a hétvégi házakhoz, onnan már egyszerű volt Baj, majd Tóvároskert, és még mázlink is volt, mert kb 3 perc várakozás után egyből jött vonat is. Azért harcos volt nem elaludni a meleg kabinban, de épségben hazaértem, és egyből borultam be az ágyba. Legközelebb már csak Kinizsin veszem elő a fejlámpát, de azt legalább már nagyon várom. Én úgy gondolom, hogy három felkészítő túránk lesz még, Április 17 Gerecse 50, aminek az általam elvárt szintideje 9 óra maximum, majd másnap ugyanez visszafele, 10 és fél órával, illetve egy igaz főpróba,újra a Dorog-Tóvároskert szakasz. Ezekről részletek később!