"Egyedüli reményem, ó Isten csak
te vagy, jövel és nézz meg engem,
magamra óh ne hagyj"
Ez a református ének maradt a
legkedvesebb, az évek során a Kerületünkben lévő pszichiátriai
otthon lakóinak. Régi lakóit közel 10 évvel ezelőtt, Mária-Pócsról
költöztették a mai Ráday Gedeon utcában lévő önkormányzati
intézménybe. Ma már idősek otthonaként is működik.
Minden hónap második, negyedik és (ha
van ötödik) vasárnapján református istentisztelet van. Kezdetben L.
Molnár István lelkipásztor úr látta el ezt a szolgálatot egészen 9
évvel ezelőttig, amikor is az Úr elhívását megértve én
folytathattam.
Az alkalmak végén négyszemközti
elbeszélgetésekre is sor kerül. Minél betegebb vagy sérültebb egy
ember, annál inkább szomjúhozza Isten szavát, szeretetét. Így öt
évvel ezelőtt elindultak a Biblia órák is, mely ma is heti
rendszerességgel vannak megtartva. Fontos a betegek számára: milyen
vigaszt, erőt ad, és mit is akar mondani ma az Úr, személyesen
nekik, a Szentírás által. A nagyon sérültet is, akit betolnak egy
kerekes széken, végighallgatják az alkalmakat s megnyugszik a
lelkük: Valaki őt is szereti.
Igen, az élő Isten minden embert,
minden teremtményét szereti és ma is képes csodákat tenni közöttük
és bennük. Egyszülött Fiát egy kis szerény környezetbe engedte
megérkezni e világra, és nem fényes palotába: hogy közel legyen
minden szegény, elesett, sérült emberhez. A Bibliaórákra és
Istentiszteletekre járó lakók - mert kialakult egy kis mag az évek
során 18-20 emberből - ezt hiszik, ragaszkodnak Istenhez, várják az
alkalmakat, szólnak másoknak is hogy jöjjenek és kérik hogy
imádkozzam érettük.
Isten az aki munkálkodik közöttük és
bennük, én csak hivatottságból és szeretetből megyek el, hogy szabad
szolgálnom. Az Isten az, aki szól hozzájuk, számba adja a szavát, a
szeretetét, a türelmét, hogy őket türelemmel meghallgassam egyenként
az alkalmak után. Egy ilyen meghallgatás után azt mondta egy lakó,
hogy számára egy egész családot pótoltam...azután minden alkalmon ott
volt, és ma folyamatosan olvassa a Bibliát. Oldódnak az Isten
szeretete által a félelmeikből, életük rossz élményeitől, sok-sok
éve cipelt bűnöktől, nehézségekből... Ezt tapasztalják hogy jó,
ragaszkodnak az Istenhez mert érzik, hogy Vele minden könnyebb.
A csoda pedig az, amikor egy dadogó
ember elkezdett egyik Biblia órán szép folyamatos beszéddel
imádkozni, s a többiek ezáltal is érezték Isten jelenlétét. Vagy
amikor a hosszan tartó mély depresszióból egy beteg Istennek jó
kedvvel adott hálát egy másik Bibliaórán és megköszönte Istennek
a megtartott életét... Mindenért egyedül az Istené a dicsőség!
Karácsonykor mindig a Nagytiszteletű Úr
hirdeti az Igét. Különleges alkalmak ezek. Ekkor a gyülekezet
részéről sütemények, szaloncukrok, karácsonyi igés lapok és naptárak
érkeznek a lakók számára és egy kicsit valóban családban érzik
magukat, Istennek a nagy családjában.
Soli Deo Gloria!
Szabó Lászlóné
református diakónus |