Elhelyezkedésünk: Olcsvaapáti Magyarország keleti szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye talán legegységesebb természetföldrajzi adottságokkal rendelkező kistáján, a Szatmári-síkságon található 49 kistelepülés egyike, amely a Fehérgyarmati kistérséget alkotja. A Szamos jobb partján a Tisza közelében ül meg a Szamosháton. A két folyó közé települt falut az áradások sokszor elpusztították, ezért több lakóházat és gazdasági épületet természetes, vagy emelt dombra építettek.
Hol is van Apáti? Megtalálod, ha ide klikkelsz!!

Múltunk: Nevének előtagja Olcsva szomszédságára utal, az Apáti pedig az apát birtokát jelenti. Olcsva határában ugyanis a XIII. században egy apátság volt, amikor megszűnt, a beregszászi ferencrendiek és domokosok kapták meg a birtokot. Az apátság monostora a tatárjáráskor pusztult el, helyén azonban község alakult és Apáti néven a XVI. századig külön élt. 1573-ban már a szomszédos Olcsva után Olcsva-Apátinak hívták. A község 1335-ben királyi ítélettel az Őry családé lett, 1339-ben a Károlyiak, valamint az Ónodi Czudarok birtoka volt, akik a maguk részét a Kaplony nemzetségnek engedték át. 1403-ban az Anthimi család kapta, 1459-ben Szentpéterszegi Angelo zálogbirtoka volt. 1462-ben a Károlyiak megvásárolták a Nadabi család itteni jószágát, 1470-ben pedig a Malomvízi Kendeffyektől vettek zálogba bizonyos részeket. 1472-ben a Vetésieket iktatták birtokba. A története egyébként Olcsváéval szinte végig azonos, a XIV. századtól a XIX. század derekáig legnagyobb birtokosai a Károlyiak voltak. Szatmár vármegye katonai leíróitól tudjuk, hogy 1782–85 között közvetlenül a falu mellett ritkás gyümölcsfákból állt az erdő, északra és a Tisza felé elegyes volt, de többnyire tölgyfák alkották. A falu közelében és a tőle északra lévő Giliszka és a túloldali, Bojtova nevű mocsara sohasem száradt ki. Minden itteni víz könnyen megáradt. A Szamos 50–100 lépés széles, nagyrészt homokos medrű, iható vizű volt. A Csorgó patak kelet felé folyt, aztán eltűnt a Tiszában, ám Panyola felé (északra) 20–30 lépés széles, részben kavicsos, részben homokos medrű lett. Fényes Elek a Geographiai szótárában ezt írta róla: Olchva-apáti két magyar falu Szatmár vármegyében az itt egyesült Kraszna és Szamos vizei mellett oly formán, hogy Olcsva a Kraszna és Apáti a Szamos partjára esik. Olcsvában van 545 lakos, Apátiban 596 lakos. Szántóföldjeik igen termékenyek, rétjeik kétszer kaszálhatók, de a legelő nem tágas. Makkos erdeje és gyümölcsösei vannak. Földesúr a gróf Károlyi nemzetség. Szatmár vármegye monográfiájából a XX. század eleji állapota tárul elénk: Olcsvaapáti kisközség a Szamos partján, 155 házzal és 849 lakossal. Határa 1824 hold, a dűlőnevek közül érdekesebbek: Bákánygerecse, Kerecset kert, Bojotva. Nagybirtokosa nem volt.

Összeírás Olcsvaapátiról 1864-ben Mizsér Lajos könyvéből (pdf)

Jelenünk: A most 1097 hektáros községünk egyutcás, amelyből több kisebb zsákutca nyílik; a soros, vagy keresztcsűrös elrendezésű telkeken 163 lakás áll. A 2001-ben történt népszámlálás adatai szerint községünkben 335 lakos főként mezőgazdasági termelésből él. Jellegzetes terményünk a nemtudom szilva. Népsűrűségünk 30,45 fő négyzetkilométerenként. Községünk 1992-ben Panyolától vált el.

A címerünk: Olcsvaapátinak 1312 óta fennálló létezését, mindennapos küzdelmét, munkáját, megélhetését ábrázolja.
A címer pajzs alakú, szélén középlila színű kerettel. A címer felső részében a település neve nagy nyomtatott Times New Roman stílusú vastagított betűvel van felírva, melynek színe megegyezik a pajzs szélén futó csík színével.
A felirat alatti égbolt rész halvány kék színű. A felirat alatti címer részben a zölddel jelzett részek a 3 folyó partján lévő erdőt – füzest mutatja. A zöld színben középen lévő két agancs mellett balra a szilva, jobbra, pedig a dió a szatmári régió általános gyümölcsei.
Híres volt mindig a szatmári szilva lekvár, cibere, pálinka, és az ebből előállított ételek kellékeit is biztosították, a dió pedig még ma is büszkesége községünknek. Nagy hagyománya van még településünkön ezeknek a gyümölcs kultúráknak. Ez a rész azt is jelképezi, hogy a szatmári régió legszebb ligetes helye Olcsvaapáti. A címer alsó csücskében lévő zöld szín szintén az erdős, ligetes tájat jelképezi. A címer alsó részében a három hullámzó kék csík a három folyót ábrázolja /Tisza–Szamos-Túr/. A köztük lévő három sárga csík a folyami homokot jelképezi.
A címer közepén lévő folyami komp a községből való ki- és bejárást biztosítja ősidők óta. A községben a múltban komp-gyártás is folyt, amihez kellő faanyag helyben rendelkezésre állt. A legalsó kék csíkban úszkáló két ezüst hal található. A három folyó és a környéke rengeteg halat, vadat biztosított az itt élő emberek számára. Ez a címer azt is jelképezi, hogy az itt élő emberek halászatból, vadászatból, fakitermelésből és fafeldolgozásból éltek családjaikkal.