L. KECSKÉS ANDRÁS

Szent Erzsébet

Szent Erzsébet (1207-1231) II. Endre, ill. András, az 1217. évi keresztes hadjárat fővezérének leánya, 1235-ben már szentté avatták. A nevével fémjelzett gótikus kassai dóm helyén már a XIII. században templom állott.

A kassai dóm bejárat homlokzatának timpanonján, Jézus mennybemenetelének ábrázolásán,
öröméneklő apostolok és angyalok mellett két sípos és egy dobos látható

Erzsébet négy gyermek anyja lett. Férje, szent Lajos a keresztesekkel tartva, útközben Otranto városában meghalt. Feleségével, Szent Erzsébettel még együtt hallhatták, ill. énekelhették a Szentföldre menő lovagi hadak indulóját, bizonyára számos trombitaharsogás és dobpergés kíséretében.

Lovagi torna vagy csatajelenet a kígyóspusztai övcsaton a XIII. század második feléből.
Egyenes-trombitákat / puzinokat és dob/dobverőt láthatunk rajta, mint harcra ösztökélő,
lelkesítő szerszámokat. A véset lendülete igen nagy művészt sejtet, szinte halljuk a két
seregrész össze(egymásba)roppanását, a következő pillanat „képét” előrevetítendő.

Részlet a Keresztesek indulójából (Crucificat omnes…)
a Carmina Buranából. München, 1250 k.

A fő dallam kezdőmotívuma sfm r r / s f m dd magyar táncok, dudatáncok kezdőmotívumaival tart rokonságot, melyek a hangszer adta lehetőségekben benne rejtekezik, ezért a középkori Európa énekeit, táncait nemzetek feletti zenemozgalomnak tekinthetjük. A későbbi változatok így magyarországi eredetűnek mondhatók.

A Virág Erzsi az ágyát magasra vetette… kezdetű népdalunk pár hang híján szinte azonos
a Carmina Burana kódex Mihi confer venditor… énekének dallamával

Az ének táncossága a középkori vagáns dallamokkal mutat szoros összefüggést, mely a keleti ramal, a kelet-európai kolomejka illetve kanásztáncaink rokona. Az innen oda vagy onnan ide áramlás kérdésén nem érdemes vitázni, mivel zenetudósaink zöme a kanásztáncaink sajátos ritmikai és dallami alapkeretét megtartó, népi énekeink zömének eredetét az Árpádi-honfoglalás előttinek gondolja.

Visszatérve Szent Erzsébet személyére; világi vigalmakkor, egy-egy magyarországi követ ottlétekor, az udvari/as protokoll mulatságokon táncolt, de férje kérésére, jó szívvel tette, nem a kényszernek engedelmeskedve.

Férje halála után Szent Erzsébetet, a „szkíta barbárnőt” a várból kiebrudalták. A kislány korában vele küldött kincseket a vár urai elfecsérelték, maga Erzsébet pedig szétosztogatta a szegények között. Száműzetése idején befogadóival, a ferences szerzetesekkel Te Deumot énekelt – szól a hagyomány. Szent Erzsébet imádságoskönyvének egyik miniatúrájában egy szabályos középkori zenekart rajzoltak jó szemű miniátorok. Akik nem mindig voltak azonosak a kódex írójával / scriptorával.

Középkori zenekar Szent Erzsébet imádságoskönyvének miniatúráján

A kisméretű rajzon megjelenő hangszerek azonosítása a következő:

Tülkös, Dávid király a hárfához hasonló lírával. mellette a rebek és a fidel közé sorolható sonkahegedűs, felette harangjátékos két vsz. fakalapácsos ütővel, alatta térdel az pozitív orgona fujtatója, vele szemben a képkereten kívülre esett a másfél-oktávos orgonát megszólaltató személy. Egy ifjú zenetanonc a kép alján, a bal sarokban egy olifánt-kürtön állandó orgonapontot fúj, mely a középkori muzsikálás gyakorlatában nem volt ritka jelenség.

A zenekar rajzolatának magyarországi értéke fölbecsülhetetlen, hiszen a XIII. század első felének ez a legbecsesebb, hangszereket ábrázoló rajzemléke. A számunkra oly értékes irat ma, az olaszhoni Cividale városának Museo Civico épületében található.

Rövid, szent éltét az Ég számos csodával ajándékozta meg; ezek közül legismertebb a „rózsacsoda”.

Erzsébetet halála után pár évvel már a szentek között tudták. IX. Gergely pápa Erzsébetet, II. András és merániai Gertrúd leányát, IV. Lajos türingiai őrgróf feleségét 1235. július 1-én szentté avatta, mely azt jelentette, hogy neki már az „örök világosság fényeskedik”. Az Erzsébetet vászonra, falra, vagy papírra vivő művész ezért alkotta őt a világ harmóniájában uralkodó fényárban. Ui. a parányi léglapátos keresztecskék sokasága már az ókorban a fénnyé válást jelentette. A kereszt, amit tart, a Krisztusért szenvedők fája.

Szent Erzsébet az életszentségével kiérdemelt,
az egyházatyákat / pátriárkákat megillető kettős kereszttel.

A wartburgi dalnokversenyek egyik neves résztvevője, talán maga is olykor bírája, Walther von der Vogelweide. Nevének jelentése RéT, közelebbről: sólymok reptetésére alkalmas TéR ill. madáretető, melynek távolabbi értelme: Szentlelket tápláló hely. Itt valóban a név igen jellemző viselőjére - Nomen est omen.

A türingiai Wartburg várának dalos rendezvényeiről Szent Erzsébettel személyesen is ismerhették egymás. Wartburg majd Marburg a trubadúrutód Minnesänger - mozgalom irodalmi-zenei fellegvára volt. Szent Erzsébet mindkét várban éveket töltött. A várban külön énekes-terem működött – valószínű, hogy a dalnokversenyek helyszíneként.

Szent Erzsébet „várbeli kályhás szobájának” kiegészített / rekonstruált ábrája ismert.

Szent Erzsébet fűtött szobája Wartburg várában

Csakúgy, mint Vogelweide, Szent Erzsébet is levelezett assisi Szent Ferenccel, ezért Erzsébet életrajzírói a ferencrendi (harmadrendi) apácaság egyik alapítóját látták benne.

Az imádságos asszonyt az égi lelkek, mint madárcsapat, már haldoklásában körülrajongta, hogy együtt röpülhessenek a végtelenbe.

A szemfüles zenészek néha két, sőt három, egymástól merőben eltérő dallamot úgy simítottak egymáshoz, hogy abból egy jól hangzó zenemű lett. Ugyanígy megtehetjük mi is. A kassai Szent Erzsébet-himnusz mellett csekély eltéréssel egy új stílusú, A A⁵BA kupolás szerkezetű magyar népdal, a Madárka, madárka ugyancsak szépen összhangzik.

Mindenesetre elgondolkoztató! A himnusz mellé, a madarak hangjának utánzására, használjunk népi furulyát! Különben a dallampárosítás nem az ördögtől való. A középkor és a gótika határán, de még a reneszánszban is nagy zeneszerzői leleménynek/bravúrnak számított idegen dallamok párosítása, egyidejű előadása.

A magyar szentekről szóló legendák megemlítik, hogy halála előtt Erzsébet énekelt édes éneket, majd az angyalok madarak képében énekeltek égi hangon.

A Náray-féle: Lyra Coelestisből (az Égi lant-ból / 1695) csupán a madarak dalolását idézzük:

Boldog szent halálán örülének
Az angyalok s szépen éneklének,
Háza felett daloló madárképben,
Dicsérték a jó Istent nagy szentjében.

Vígadj boldog Pannónia

A Szent Erzsébet emlékére épített Kassai-dóm
egyik fafaragásos szentje Szent Cecíliát,
az egyházzenészek védőszentjét
hordozható orgonácskával ábrázolja

Nem csak spanyol és portugál földön születtek életéről szent dalok, de Magyarhonban is számos monda (Az ártatlanul üldözött nő), ének és ballada, búcsús népének és gyermekjáték szövegének alanya.

A Gyermekjátékok című népzenei kiadvány 120 sz. dallama javarészt „fmrm” fordulatú, mely bizonyos védikus örökség felé mutat.

Társaságban igen kedvelt a körbe éneklésre ösztökélő szenterzsébetes elő-dal. Ennek célja: ki tud szebbet, jobbat és ismeretlenebb népdalt énekelni szórakoztatva ezzel társait. Talán a Wartburgi dalnokversenyek tudat alatti, dalra ösztökélő halvány emléke lappang e hagyományban? Nem tudni.

Legelterjedtebb körjáték a Hol jártál, te szent Erzsébet? és a Hol jársz, hová mész, szent Erzsébet asszony? kezdetű.

E hagyomány legrégebbről származó tagját Bartók Béla gyűjtötte a Szolnok megyei Felsőszászbereken még 1918-ban.

Szövegéből ma is kihallik Erzsébet kisemmizése, kincseinek fölprédálása és a középkori, magyar bujdosóének keseregve fogadkozó hangvétele:

Ha mink innen elmegyünk,
Többet vissza se jövünk…

A „rokkant” szó Erzsébet betegeit juttatják eszünkbe, akiket oly önföláldozó szeretettel ápolt. A játék „Rokkantsd ki!” parancs szavára cserélnek a kört alkotó lányok, s a soros „kirokkantott”-nak ki kell a körből állnia. Ez addig folytatódik, míg minden játékos ki nem taszítódott. E jelenetsor hívja föl figyelmüket Szent Erzsébet méltatlan kitaszíttatására a Marburgi várból.

A Bartók Béla által gyűjtött körjáték

A lélek és a madár a magyar ősvallásban szorosan kapcsolódtak egymáshoz, nem véletlen a madártestben levő nagylelkek, az angyalok említése, ábrázolása.

A X-XII. századi trubadúrlelkület és számos költői lelemény öröklődik át az ófelnémet (XIII-XIV. sz.) szó-zene művelődés számos alkotásában. Bizonyos műfaji minták / toposzok átvételével Minnesang lépett mindezen jók örökébe.

A rajongás az úrnő iránt, s ez által a nő fölmagasztalásából, elsősorban, mint szerelmi álom, majd, mint anya, mint elérhetetlen, édes vágyálom fokozott megnyilvánulásából nőtt ki. Majd ennek hozadékaként Európa-szerte elterjedt a Mária-kultusz. Ez irányzat szülötte a spanyol-kasztíliai uralkodó, Bölcs Alfonz (Afonso el Sabio) udvarából származó több száz Mária-éneket tartalmazó kottás kézirat. Pár évtizedre rá íródik a mi Mária-siralmunk egy közkedvelt latin, ugyancsak Mária-siralom (egy Planctus) dallamára. Ugyancsak az Ibér-félszigeten munkálkodó portugáliai Szent Erzsébet emlékezete ez idő tájban terebélyesedik ki számtalan Szent Erzsébetről szóló énekkel, melynek hagyománya a magyaréval itt-ott keveredik. Mindenesetre az anyaság és a női nem körüli újszövetségi állásponttal (Pál. Cor. 13. 24.) szemben, kezdetét veszi az az ellenkező áramlat, mely a női méltóságot helyreállította / rehabilitálta, majd az anyaságot, Márián keresztül szentté téve, hivatkozva az Isten-közeli állapotra, piedesztálra emelte. Meggyőződésünk, hogy a háttérben Árpád-házi Szent Erzsébetünk gyors szentté-avatását (1235) és a Mária-énekek elterjedését a középkori lovagi trubadúr-Minnäsang – etikett nagymértékben segítette, gyorsította, ellensúlyozva ezzel a magyar királylányhoz méltatlan, felháborító Wartburgi – Marburgi bánásmódot. Mindehhez hozzájárul a szentferenci szegénységet vállaló, plebejus lelkiségi mozgalom elterjedése.

Nem lehetetlen, hogy a keresztes fővezér, II. András, Szent Erzsébet apja kiadta nyilatkozat, az Aranybulla (1222) pecsétjének liliomból lándzsává alakult ábrája Mária szent szüzessége felé irányítja gondolatainkat.

A szerelemdalos, lovagi költészet és a magyar népzene egyik csángó gyöngyszeme is a szóban forgó „erzsébeti” időkből származhat.

Nedhardt von Reunthal († 1240) dallama

A csángók rokondallama az egyik legtisztább induló dúr és érkező ötfokú moll / pentaton dallamunkban az egyetlen „h” valószínűleg „c” volt eredetileg. Mégis: a „h” maradásával, felépítésében számos hasonlatosságot mutat az előző szerelemdalos énekkel:

Pusztinai nagy hegy alatt //: van egy forrás TiToK alatt stb. ://

Szembeszökő a vers formája: 4x8, amely a magyar műballada-költészetnek is kedvelt formája lett. Ld. Arany János: A patrocínium-csoda c. verse a dallamra kitűnően énekelhető.

Egy magyar ötvösművész remekének lantosa, mint Orfeus.

Szinte szorongva emlékezünk Erzsébet apjának viselt dolgairól, noha II. Endre számos pápai felszólításra az ötödik keresztes-hadjárat fővezére lett. Amellett, hogy hadjárata nem volt túl veszteséges, följegyezték róla, hogy mértéktelen evés-ivás után számos alkalommal nagy társaságban, boros önkívületében táncolt és énekelt. A többit mindenki képzeletére bízzuk. Feleségét, a merániai Gertrudist, a hadjárat alatt ölték meg az idegen uralom ellen föllázadt magyarok.